2014. november 3. – Hétfő

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

Lk 14,12-14

Elmélkedés:

Mit adhatunk Isten jóságáért cserébe? Tudjuk-e viszonozni a szeretetet, amellyel Jézus a kereszten megváltott minket? Mit tudunk viszonzásként adni Istennek mindazért a kegyelemért, amellyel segít minket az üdvösség felé? S amikor eljutunk az örök boldogságra, ugyan mivel fejezhetjük ki hálánkat Istennek? Ha őszinték akarunk lenni, akkor belátjuk, hogy mindig adósai maradunk Istennek, aki mindenkor többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk.
Jézus azt kéri tőlünk a mai evangéliumban, hogy utánozzuk Istennek ezt a nagyobb szeretetét emberi kapcsolatainkban. Embertársainkkal ne azért tegyünk jót, hogy majd egyszer ők is segítsenek minket, azaz viszonozzák jóságunkat, hanem legyünk önzetlenek. A szeretetnek egy új távlata nyílik meg előttünk, amely nem emberektől vár jutalmat, hanem Istentől. A viszonzást nem váróknak, az önzetlenül adakozóknak ezt mondja a mi Urunk: „Boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat” (Lk 14,14).
Az isteni jutalmazásba vetett remény nem ábrándozás az ember számára, nem olyan ígéret, amely nem fog teljesülni. Azért reméljük a jutalmazást, mert Isten nem hálátlan. Az emberek könnyen elfelejtik a jócselekedeteket, megfeledkeznek jótevőjükről. Isten viszont nem. Ő nem marad hálátlan és a legkisebb jócselekedetekért is számíthatunk a mennyei jutalomra, ha azt tiszta szívből tettük.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenhol szükség van a békére! Te, aki az igaz béke Fejedelme vagy, segíts, hogy megértsük, hogy az egyetlen út az építéshez a rossztól való elborzadás és elfordulás és a békének mindenkori bátor követése. Jószándékú emberek a föld minden nemzetéből, jöjjetek bizalommal az Üdvözítő jászolához! „Mulandó jót el nem ragad, ki nem múló jót osztogat”, Siessetek, hogy találkozhassatok azzal, aki azért jön, hogy megtanítsa nekünk az igazság, a béke és a szeretet útját!
Szent II. János Pál pápa