2014. október 17. – Péntek

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”

Lk 12,1-7

Elmélkedés:

A mai evangéliumban, amely a farizeusok ellen mondott beszéd befejezése, Jézus világosan megmondja, miért kell tanítványainak óvakodniuk tőlük. A farizeusok kovászának nevezi a képmutatást, azaz felfedi azt az ellentétet, amely életük és tanításuk között fennáll. Jézusnak éppen azért van joga ezt megtenni, mert az ő tettei mindenkor megegyeznek szavaival. Ő nem tesz mást, mint amit hirdet, és követőitől sem kér olyat, amit ő nem tesz meg. Óvatosságra inti minden tanítványát. Bármilyen hatásosnak, tetszetősnek vagy meggyőzőnek tűnnek valaki kijelentései vagy ígéretei, mindig érdemes megvizsgálni az illető személyes életpéldáját. A gazdag ember hiába ajánlja másoknak a szegénységet, szavai teljesen hiteltelenek. Az Isten nélkül élő ember hiába osztogat jótanácsokat a hívőknek, hogy miként gyakorolják vallásukat, senki sem fog hitelt adni szavainak.
Az ember, főként a fiatalok példaképeket keresnek a maguk számára, akiknek a viselkedését követendőnek tartják. A vallási életben különösen is fontos, hogy hiteles példaképeket találjunk magunknak, akik nem kétszínűségből veszik magukra a vallásosság álarcát, hanem valóban Isten tetszését keresik életük megszentelésére törekedve.
Közben pedig legyünk mi magunk is jó példaképek! Jézus példáját követve törekedjünk arra, hogy szavaink és cselekedeteink egységben legyenek, hogy hiteles legyen életünk tanúságtétele.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, bocsásd meg gyermekkorom sértéseit, felnőttkorom sok rettenetes bűnét, mindazt, amit a mai napig elkövettem a jelen pillanatig. Segíts, Istenem, ítéld bennem halálra a régi gonosz, langyos, hűtlen, gyönge, határozatlan, elbágyadt embert, és "teremts bennem új szívet"! Neked szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a te akaratodat tegyem, hogy minden pillanatban megdicsőítselek a te akaratod mértéke szerint.
Boldog Charles de Foucauld