Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”

Lk 11,37-41

Elmélkedés:

Az ószövetségi időkben számos törvény szabályozta a zsidó emberek életét. Mindenki meg volt róla győződve, hogy a törvények Istentől származnak és az ő akaratát közvetítik. A hívő ember életében tulajdonképpen minden erről szól: hogyan lehet Isten akarata szerint élni. Az évszázadok során azonban az eredeti isteni törvényekhez olyan szabályokat is fűzött a farizeusi gyakorlat, amelyek mögött már nem volt fontos az isteni akarat. Sok tisztasági törvény ilyennek számított Jézus korában s ezt ő szóvá is tette. A kiüresedett törvények megtartása helyett Jézus az irgalmasság gyakorlását ajánlja, mint olyan cselekedetet, amelyet Isten mindenkitől megkíván.
Jézus farizeusokkal való találkozásai és beszélgetései újra és újra világossá teszik számunkra, hogy a különféle törvények és vallási előírások megtartása nem elegendő. Nem az edények tisztaságával kell elsősorban törődni, hanem a szív tisztaságával. Az erkölcsi tisztaságot nem a szabályok aprólékos betartása biztosítja, hanem a szívünk szándéka. Az ember egyik szívből jövő jócselekedete az adakozás, amely az erkölcsi élet lényegéhez tartozik. Akinek van valamije, annak meg kell a javait osztania a nélkülözőkkel. Az adakozással Isten jóságát utánozzuk, aki önmagát adta nekünk.
Az adományozás és felebarátaink megsegítése azt jelzi, hogy az isteni irgalom ma is jelen van a világban.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mária, az Egyház Anyja, az evangelizáció Csillaga járjon velünk az úton, ahogy Pünkösd napján is ott állt a tanítványok mellett. Bizalommal fordulunk hozzá, hogy az Ő közbenjárására az Úr adja meg nekünk a kitartás ajándékát a missziós munkában, amely az egész egyházi közösség ügye.
Szent II. János Pál pápa