2014. július 6. – Évközi 14. vasárnap

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől,
és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és
terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat,
és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és
nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30

Elmélkedés:

Jézust hallgatva
„Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem” (Mt 11,29) – olvassuk
Jézus szavait a mai evangéliumban. Napról napra leülünk Jézus lábához,
hogy hallgassuk őt, vasárnapról vasárnapra összegyűlünk a templomban
Krisztus körül, hogy tanuljunk tőle. Megtanuljuk, hogy milyen legyen a
kapcsolatunk a mennyei Atyával, hogyan viselkedjünk embertársainkkal,
hogyan szemléljük a világot és benne önmagunkat, mi a hivatásunk a földi
életben.
Amikor az evangéliumokat olvasva, hallgatva megismerjük Jézust és
tanítását, észrevesszük, hogy mennyire emberi, emberközeli az üzenete.
Isten nem kioktatja az embert, hanem szelíden próbálja rávezetni az
igazságra. Emberekkel való beszélgetéseink során hamar ellenérzés ébred
bennünk, amikor valaki kioktat minket vagy lekezelően bánik velünk. Úgy
viselkedik, mintha egyedül ő volna a teljes igazság birtokában és most
nagylelkűen elmagyarázza nekünk, hogyan kellene viselkednünk. Ha pedig mi
beszélünk egy képzeletbeli magaslatról, akkor az emberek visszahúzódnak
tőlünk, mert nem kérnek a kioktatásunkból. Isten beszédstílusa egészen
más. Akaratát, mondanivalóját, üzenetét egészen szelíden közli velünk. Nem
kényszerít bennünket semmire, hanem felajánlja, hogy szabadon
elfogadhassuk törvényeit, amelyek földi boldogságunkat és örök
üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv
fedezhető fel Jézus szavaiban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsít a
bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várja, hogy megértsük őt.
Amikor az évek során egyre jobban elmélyedünk tanításában, egyszer csak
észrevesszük, hogy mennyire keveset értünk és mennyire keveset valósítunk
meg mindabból, amit Isten kér tőlünk. Beláthatatlan lelki magasságokat
látunk, sok mindent megvalósíthatatlannak tartunk és megérezzük a
különbséget az ember és az Isten között. Nem arról van szó, hogy Isten
eltávolodik tőlünk vagy mi tőle, hanem megérezzük az Isten nagyságát és
emberségünk kicsinységét, azt, hogy a végtelen Isten szóba áll velünk,
kicsiny teremtményeivel. Talán éppen itt jutunk el oda, hogy mennyire
isteni a hozzánk szóló üzenet. Ha Isten nem szólna hozzánk, nem mutatna
nekünk utat, nem vezetne minket törvényei által, teljes bizonytalanságban
élnénk és nem találnánk életünk értelmét. Jézus Krisztus megváltó
cselekedetét, a kereszthalált nem helyettesítheti semmi. Üdvözítő
tanítását nem helyettesítheti semmilyen más emberi eszme. Ilyen csodálatos
megváltói tettet nem tudna kitalálni egyetlen ember sem, ilyen üdvözítő
igazság nem születhetne meg egyetlen ember fejében sem. Ezért mondhatjuk,
hogy valóban isteni gondolatnak, akaratnak, szándéknak köszönhetjük azt,
hogy Jézus tanít bennünket, élete feláldozásával megváltott minket és az
örök életre vezet.
Jézus azért fontos számunkra, mert személyében az emberrel és az Istennel
találkozunk. Nem egy emlékkel, nem egy elmélettel, nem egy dologgal, hanem
egy személlyel, aki szelíden arra kér minket, hogy vegyük magunkra az ő
igáját, öltsük magunkra az ő személyét, éljünk úgy, ahogyan ő élt,
engedelmeskedjünk Istennek, ahogyan ő engedelmeskedett az Atyának és
szeressük embertestvéreinket. Magamra ölteni Krisztust, általa egy új
embert, egy egész életre szóló feladat, kihívás. Vagy őt hordozom, vagy a
bűn igájába hajtom magamat.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az
Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a
tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy
ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei
Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha
osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és
feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
Evangelium minden nap