2013. október 4. – Péntek

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain!
Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna
azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban
tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa
lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel?
Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.” Majd így folytatta: „Aki titeket
hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig
engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
Lk 10,13-16

Elmélkedés:

Az evangéliumok hitelesen mutatják be Jézus tanító útjának sikereit és
eredményeit, de nem hallgatnak a kudarcokról sem, arról, hogy egyes
helyeken visszautasítással találkozik. A tegnapi evangéliumban Szent
Lukács az igehirdetés pozitív oldalát részletezi, a maiban pedig ezt a
másik oldalt mutatja be. Nem mindenki fogadja jó szívvel a krisztusi
örömhírt. Miként maga Jézus többször találkozott elutasítással, ugyanígy a
tanítványainak is át kell ugyanezt élniük. A név szerint megnevezett
városok, Korozain, Betszaida vagy Kafarnaum lakói hiába látták a csodákat,
mégsem hittek.
Jézus kijelentései arra figyelmeztetnek, hogy a tanítás megszívlelése
abban mutatkozik meg először, hogy az emberek bűnbánatot tartanak. Ha ez
nem történik meg, akkor a pillanatnyi dicsőség ellenére is pusztulás vár
rájuk. Minden megújulás kezdete a megtérés, a lelki újjászületés. A
mondatok arra ösztönöznek minket, hogy pozitív választ adjunk. Az
igehirdetés nem a küldöttek emberi szavaira épül, hanem az isteni
tanításra. A hallgatóságnak tudatában kell lennie annak, hogy az
igehirdetőket hallgatva magát Krisztust hallgatják, ha viszont nem
hallgatják, akkor Krisztust utasítják el. Azt a lelki lépést, hogy nem egy
embert, hanem az ő személyében Krisztust hallgatom, csak akkor tudja
megtenni a hallgató, ha az igehirdető is megtette azt a lelki lépést, hogy
nem ő akar beszélni, hanem engedi, hogy Krisztus szóljon általa. Így válik
valóra Jézus szava: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16).
Felfedezem-e a küldöttek szavában Isten szavát?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk: hálát adunk az egész teremtett világért, amelyet atyai
jóságodból miránk bíztál, hogy otthonunk legyen benne. Hálát adunk, mert
minket, esendő embereket a Te Fiad által felemelsz, mert úgy szeretted a
világot, hogy Egyszülöttedet küldted közénk, hogy a hit által életünk
legyen.