2013. július 25. – Csütörtök, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,20-28

Elmélkedés:

A tizenkét apostol névsorában két Jakabbal találkozunk. Ma a hagyomány szerint idősebbnek nevezett Jakab ünnepe van, aki János apostol és evangélista testvére volt. Péter és János mellett Jakab a harmadik, aki ott lehet a színeváltozás hegyén, jelen lehet Jairus tizenkét éves kislányának feltámasztásánál, és a Getszemáni-kertben közelebb lehet a szenvedő Jézushoz, mint a többiek.
A mai ünnep evangéliuma őszintén beszél az apostolok és a Jézus közelében lévők emberi gondolkodásáról és vágyaikról. Jakab és János édesanyja azzal a kéréssel fordul az Úrhoz, hogy fiai ülhessenek majd mellette, amikor dicsősége elérkezik. A kérés hátterében az húzódhat, hogy Jézus uralmának közeli megvalósulását várják. Bizonyára nem csak az édesanyának, hanem két fiának is a dicsőségben való részesedés volt a vágya. A többi apostol méltatlankodása pedig azt jelzi, hogy ők is hasonló gondolatokat forgathattak fejükben. Talán valamennyi apostol szívében jelen lehetett a Jézus dicsőségében, uralmában való osztozás vágya. Jézus egyrészt világossá teszi számukra, hogy dicsőségéből csak az részesedhet, aki a szenvedéseiben is osztozik, másrészt csak az lehet nagy a mennyek országában, aki a földi életben vállalja a mások szolgálatával együtt járó kicsinységet.
Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja övéinek, s erre a legjobb példa a saját élete. Tanítványinak szolgája lesz, amikor az utolsó vacsorán megmossa lábukat, s az Atya alázatos szolgája, amikor a kereszten feláldozza életét a mi üdvösségünkért.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!