2012. szeptember 2. – Évközi 22. vasárnap
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó
Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis
mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók
ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így
tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek,
míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így
például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik
tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt
a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás,
amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van
tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi
parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi
hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám
mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe,
ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert
tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz
gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság,
rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Elmélkedés:

Tiszta szívvel
Néhány évvel ezelőtt egy családnál voltam látogatóban, hogy megbeszéljük
újszülött gyermekük keresztelését. Már a harmadik gyermek volt a
családban, a szülők gyakorlottak voltak a keresztelés tekintetében,
mindenesetre jónak tartották, ha részletesen megbeszéljük a szertartást,
hiszen régen volt már a másik két keresztelés. Beszélgetésünk során az
anyuka fél szemmel állandóan a kicsire figyelt. Időközben megérkezett a
nagymama is, és rögtön a gyermekágyhoz lépett, hogy megnézze, karjába
vegye unokáját. Ekkor az anyuka kedvesen, de határozottan rászól:
„Mosatlan kézzel nem babázunk.” A mama pedig már indult is a fürdőszobába,
hogy alaposan kezet mosson. Kis idő múlva a legnagyobb gyermek megérkezett
az iskolából. Neki már nem kellett szólni, azonnal ment a fürdőbe, az
anyuka pedig utána sietett, hogy ellenőrizze a kézmosást. Az apuka közben
halkan odasúgta nekem: „Ez most a heppje. Háromféle szappan,
kézfertőtlenítő, tiszta törölköző. Mindenkinek kezet kell mosnia, mert
látott egy esetet a televízióban, hogy egy baba fertőzést kapott,
valószínűleg azért, mert piszkos kézzel nyúltak hozzá a látogatók. A két
nagyobbnál nem csinálta ezt.” Megjegyzéséből kiderült, hogy az anyuka
aggodalmának egészségügyi oka van, a fertőzések megelőzése érdekében kéri
mindenkitől, hogy mosatlan kézzel ne nyúljon a gyermekhez. Életünk más
területein is fontos a kézmosás, gondoljunk csak arra, hogy étkezés előtt
is feltétlenül ajánlott kezet mosni.

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a kézmosás kapcsán alakul ki egy
vitába váltó párbeszéd Jézus és a farizeusok között. A törvények pontos
megtartásáról híres farizeusok számon kérik Jézustól, hogy nem követeli
meg tanítványaitól az étkezés előtti kézmosást, amit a törvények előírnak.
Az előírás arra nyúlik vissza, hogy az ószövetségi időkben a papoknak és a
templomi szolgálattevőknek az áldozatbemutatási szertartások előtt és
közben többször is kezet kellett mosniuk. Ennek egyrészt egészségügyi oka
volt, másrészt azt jelképezte, hogy tisztán, megtisztulva szabadott
bemutatni az áldozatot Istennek. Ezt az eredetileg a vallási
szertartásokhoz kötött mosdást a farizeusi gyakorlat idővel kiterjesztette
a profán világra is, étkezések előtt és után kezet kellett mosni. A kánai
menyegző elbeszélésénél találkozunk például a szándék gyakorlati
megvalósulásával. Ezt olvassuk: „Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál
szokásos tisztálkodás céljára” (Jn 2,6). Ezeket töltötték meg aztán a
szolgák vízzel, amit Jézus borrá változtatott. A násznép tehát feltehetően
betartotta a törvényt és a lakoma előtt kezet mostak a vendégek. A
mindennapi életben azonban nem lehetett mindig így. Nehezen elképzelhető,
hogy a csodálatos kenyérszaporítás alkalmával, amikor Jézus sok ezer
embernek adott kenyeret és halat, az emberek addig nem nyúltak volna az
ennivalóhoz, amíg alaposan kezet nem mosnak. Aligha találtak volna ugyanis
a pusztában vizet (vö.: Mt 14,15; Mk 6,35; Lk 9,12).

Az evangéliumokban vannak olyan esetek is, amikor valaki hiába mossa meg a
kezét, a szíve „piszkos” marad. Gondoljunk csak Júdásra, aki az utolsó
vacsora termébe lépve apostoltársaival együtt a szokásoknak és a törvényi
előírásoknak megfelelően megmosta kezét az étkezés előtt. Jogosan
feltételezzük, hogy a húsvéti vacsora előkészítésével megbízott
tanítványok a mosdáshoz szükséges kőedényről és a vízről is gondoskodtak,
s valószínűleg ezt a vizet használta Jézus, amikor a vacsora közben
megmosta az apostolok lábát. Júdás keze ugyan megtisztult, de fejében
sötét gondolatok jártak, szívében már megszületett az árulás szándéka.
Vagy gondolhatunk Pilátusra, a római helytartóra, aki a halálos ítélet
kimondásakor vizet hozatott, hogy megmossa kezét, ártatlanságát akarta
jelezni ezzel a tömeg előtt Jézus ügyében (vö.: Mt 27,24). Próbálkozott
ugyan korábban azzal, hogy megmentse Jézust, de végül engedett a
kényszerítő szavaknak. A kézmosástól csak a keze lett tiszta.

E két példa megérteti velünk, hogy miért beszél oly sokat Jézus a szív
tisztaságáról. Mondhatjuk, hogy ez Jézus heppje, mindig is ez volt és ez
marad. Az a mániája, hogy számon kérje szívünk tisztaságát. Nem elítélni
akar, hanem megtisztítani. Nem a kezünket nézi, hanem a szívünket. A kezet
persze könnyebb megmosni, a szívet már nehezebb megtisztítani. A kezek
tisztasága vagy piszkossága szemmel látható bárki számára, a szívet
egyedül Isten látja, szívünk szándékait egyedül ő ismeri. A szentmisében a
felajánlott áldozati adományok átvétele és előkészítése után a pap kezet
mos, és közben halkan ezt mondja: „Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől
tisztíts meg engem.” A szív megtisztulásának jelképes cselekedete ez,
amelyhez lélekben a hívek is csatlakoznak. Hányszor sietünk kezet mosni,
ha valamivel bepiszkítottuk! Hát siessünk szívünket is megtisztítani, ha a
bűn bemocskolja! A hegyi beszédben Jézus ezt mondja: „Boldogok a
tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent” (Mt 5,8). Isten a tiszta
szívűeknek mutatja meg önmagát. Még akkor is, ha talán koszos, mosatlan a
kezük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi
lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti,
hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi
értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át
minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse!
Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz
hasonlóan életünket áldozzuk neked! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz
méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/