2013. június 22. – Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat
két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy
ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az
Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy
mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek
az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek,
hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet
azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel
is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a
mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek.
Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy
ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe
kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább,
kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit
igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti
mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az
Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok
hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik
magáról! Elég a mának a maga baja.”
Mt 6,24-34

Elmélkedés:

Az ég madarairól, a mezei liliomról és a réti virágokról költői módon
beszél Jézus. Mi természetesen nem irodalmi szempontból elemezzük szavait,
hanem azok lelki tartalmát keressük. A mi Urunk ezekkel a szavaival az
Isteni Gondviselést magasztalja. A Gondviselés az egész világra, s benne
minden élőlényre kiterjed, különösen is az emberre. Az ember esetében
azonban nem szűkíthetjük le azoknak a javaknak a biztosítására, amelyek az
életben maradásunkhoz szükségesek.
A Jézust megelőző időkben az Isteni Gondviselés azt szolgálta, hogy
felkészítse a teremtett világot és az embert a második isteni személy, a
Fiúisten jövetelére. És mit szolgál a Jézust követő időkben? Jézus emberré
válása, amit a vallási szóhasználatban megtestesülésnek nevezünk, maga is
az Isteni Gondviselés része. Isten az emberiség segítségére siet, hogy
megmentse a bűnösöket. Ezt nevezzük megváltásnak. Jézus, a Megváltó eljön
világunkba, hogy szenvedésével és kereszthalálával megváltást szerezzen
nekünk.
A Gondviselés napjainkban is arra irányul, hogy megtaláljuk Istent,
bűneink megbocsátóját. A Gondviselés megmutatja számunkra a hit útját,
amelyen járva eljuthatunk az üdvösségre. A gondviselő Isten törődik
lelkünkkel. Törődik örök sorsunkkal. Megad számunkra minden lelki
segítséget az üdvösséghez, de ezzel nem veszi el szabadságunkat, szabad
akaratunkat. Mi dönthetünk arról, hogy elfogadjuk-e ezt a segítséget.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szenvedő Jézusom, Tehozzád fordulok, gyógyíts meg engem, mert nagyon beteg
vagyok. Bűnbánó szíveknek fájó keservében, Jézus, kereszted tövében.
Hullnak könnyeim, imát rebeg ajkam, szenvedő Jézusom, könyörülj rajtam!
Vérző keresztfádat szívemhez szorítom, sebzett lábaidat, könnyemmel
áztatom.
http://www.evangelium365.hu/