Az evangéliumi jelenetben az egyik oldalon ott áll Jézus, a másikon
pedig a farizeusok. A farizeusok Jézust figyelik, Jézus tekintete pedig
feléjük irányul, belelát gondolataikba. Érezzük a feszültséget a
jelenlévők között. Jézus cselekvésre készen várakozik, mert gyógyítani
akar, meg akarja most is mutatni Isten jóságát, a farizeusok pedig
ugrásra készen állnak, hogy vádaskodásukkal lerohanják. Valahol ott van a
béna kezű ember is, de őrá kezdetben senki sem figyel, de aztán mégis ő
kerül a cselekmények középpontjába, a Jézus és a farizeusok közti
ütközőzónába. Hirtelen mindenkinek a figyelme a betegre irányul, akinek
keze az Úr szavára azonnal meggyógyul, megszűnik bénasága.
A jelenet szereplői magabiztosak. Abban a pillanatban, hogy Jézus
megpillantja a beteget, rögtön tudja, hogy mit fog vele tenni,
tudniillik, hogy meggyógyítja, még akkor is, ha történetesen szombat van
és rossz szemmel nézik ezt a farizeusok. A jelenlévő farizeusok is
biztosak a dolgukban. Tudják, hogy nyert ügyük van, mert Jézus nem fog
szótlanul és tétlenül elmenni a béna kezű ember mellett, s ha szombaton
meggyógyítja, akkor cselekedetével megszegi a törvényt.
A gyógyítással Jézus ismételten annak adja tanújelét, hogy
másképpen gondolkodik a törvényekről. Amíg a farizeusok számára a
törvény tisztelete és megtartása az elsődleges, addig Jézusnál az ember,
az ember gyógyulása előbbre való, mint a törvények. Őt semmiféle emberi
szabály vagy szokás nem akadályozhatja és nem korlátozhatja abban, hogy
jót tegyen.
© Horváth István Sándor
Kapcsolódó hírek:
Aranyosi Ervin: Őszben borongva
Részlet Fekete István füveskönyvéből .
Aranyosi Ervin: NE BÁNTSD AZ ŐSZT!
Ady Endre: AZ ŐSZ DICSÉRETE.