Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:

Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is.
Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása.

A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu é

s keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!

Elmélkedés:

A két kapuval, a szélessel és a keskennyel megjelölt út különböző célokhoz vezet. A széles ajtó a széles útra nyílik, ami a kárhozatot jelenti. A széles úton járni kényelmesnek tűnik, de tudnunk kell, hogy hová vezet. Ezzel szemben a keskeny út az élet útja. Aki a keskeny utat, tehát az életet választja, annak tudnia kell, hogy ez az út tele van megpróbáltatásokkal, a hitért való küzdelmekkel. A kereszténység egy új út, egy eddig ismeretlen út, amit kevesen választanak. Az Úr szava szerint egyedül ez vezet az üdvösségre.
Reggelente tekinthetünk úgy az előttünk álló napra, hogy Isten megint kinyitott számunkra egy szűk kaput, és minden nap kinyit egyet előttünk. E jelképes kapunyitás azt jelenti, hogy az ő akarata szerint éljünk, tartsuk meg parancsait. Vannak azonban, akik rögtön elindulnak egy másik úton, mert a reggeli ima elmondása már évek óta elmarad náluk, napközben meg sem fordul a fejükben, hogy legalább pár pillanatra Istenre gondoljanak rohanásuk és munkájuk során, útjukon észre sem veszik azt, akivel jót tehetnének, este pedig lelkiismeretvizsgálat és hálaadás nélkül zuhannak álomba.
Meddig mehet ez így? Isten valóban minden új nappal kinyit számunkra egy szűk kaput, de csak addig a napig, amíg az utolsó kapuhoz nem érünk. A széles út végén nem a szűk kapu vár minket. Életünk mindennapi választásaival, az újabb és újabb szűk kapukon átlépve haladunk a keskeny ösvényen, amely az üdvösségre vezet.
© Horváth István Sándor