Napi evangélium

2013. május 27. – Hétfő

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”

Mk 10,17-27

Elmélkedés:

A gazdag ifjú történetét olvasva az jut eszünkbe, hogy ez a találkozás másként is végződhetett volna. Minden szépen indul, jó szándék vezeti a fiút, de a pénz, a vagyon miatt elromlik minden. Jézus ugyanis azt kéri az ifjútól, hogy adja el mindenét, és vagyonát ossza szét a szegényeknek. Mivel nagy vagyona volt és jobban ragaszkodott hozzá, mintsem lemondjon róla Jézus követésének kedvéért, inkább távozott. Márk evangélista megemlíti az ifjú szomorúságát, amikor szembesül Jézus kérésével. Ha ilyen ára van Krisztus követésének, akkor ő inkább nem vállalja. Hiába ismerte és tartotta meg a vallási törvényeket, amelyek az örök élet felé segítették volna, a gazdagság elvette szabadságát, elvette tőle az örök üdvösség felé törekvés vágyát.
Mennyi földi dolog köti le figyelmünket és fékezi erőinket! Mennyi evilági értékben bízunk, mintsem Istenre bíznánk magunkat! A gazdag ifjú történetéből megértjük, hogy a törvények ismerete, hitünk szóbeli megvallása nem elegendő az üdvösséghez. A gazdagság nem önmagában rossz, de be kell látnunk, hogy akadály lehet az üdvösség felé törekvő ember számára. Olyan akadály, amely visszafordítja őt. Természetesen az sem jó, ha valaki teljes nyomorúságban, nélkülözésben él.
A keresztény lelkület az, ha mindent Isten adományaként fogadunk és megtanuljuk a földi javak helyes használatát. Ekkor tiszta szívvel imádkozhatjuk, ami a Példabeszédek könyvében áll: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem, Uram! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak. El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Péld 30,8-9).
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és megtapasztalására.