Napi evangélium

2013. május 10. – Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.

Jn 16,20-23a

Elmélkedés:

A Szentírásban a szomorúság az Istentől való távollétet, azaz a bűn állapotát jelenti. Ennek ellentéte, az öröm pedig annak a jele, hogy az ember Isten közelében él. Ennek értelmében az apostolok számára a szomorúság forrása Jézus közeli távozása, amelyről mesterük búcsúbeszédében egészen nyíltan beszél. Távolléte azonban nem fog örökké tartani, hiszen halála után harmadnapon új életre kel, és újra láthatják őt tanítványai. Ez a viszontlátás örömmel tölti majd el őket. Így változik örvendezéssé szomorúságuk.
A húsvéti beszámolók visszatérő eleme az evangéliumokban az öröm. A feltámadt Krisztussal való találkozás örömét senki nem veheti el a tanítványoktól. Ez az öröm az Úr mennybemenetele után is bennük él, s akkor is tartósnak bizonyul, amikor megpróbáltatások, üldözések érik őket hitük és hitük megvallása miatt.
Él-e bennem Krisztus öröme? Él-e bennem a Krisztusban való hit öröme? Él-e bennem a Feltámadottal való találkozás öröme?
A Hit évében is a lelki fejlődés útját járjuk. Azt az utat, amely szeretetté változtat minden szenvedést. Azt az utat, amely örömmé változtat minden szomorúságot. Azt az utat, amely a halálból a feltámadásra vezet. Azon az úton járunk, amely a mennyei Atyához vezet. Egy úton, amelyen Jézus az útitársunk. Egy olyan úton vagyunk, amelyen a Szentlélek erősítésével juthatunk napról napra előre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról mondanék le, ha nem törekednék arra, hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek! Ámen. Kolumbusz Kristóf
 

(forras:nternet)