2013. február 21. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak
nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót
nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak
vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti
mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek
tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és
a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12

Elmélkedés:

„Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót
nyitnak nektek” (Mt 7,7) – kezdődik Jézus tanítása a mai evangéliumban. De
ki fog adni? Ki fog ajtót nyitni? Ki fogja a kéréseket teljesíteni. A
magyar nyelvű szövegből ez nem derül ki. A Biblia nyelvezetét és az
egykori héber-arám kifejezésmódot kutató és jól ismerő szentírástudósok
szerint ezeket a kérdéseket az egykori zsidó emberek a következőképpen
hallották, értették: „Kérjetek, és ad nektek az Isten; keressetek, és
Istennél találni fogtok; zörgessetek, és ajtót nyit nektek az Isten.”
Kérjetek, és adnak nektek! – bátorít minket Jézus. E szavakat a nagyböjti
időszakban bátran vonatkoztathatjuk arra, hogy kérjük Isten bocsánatát, és
ő megbocsát nekünk. Az Egyháznak az a feladata, hogy az embereket
elvezesse az irgalmas Atyához. Jól ismerjük ezt az utat, a bűnbocsánat
útját, a szentgyónás lehetőségét, amelyet szeretettel ajánlunk azoknak,
akik szívük mélyén érzik Isten ölelésének hiányát. Ahogyan a Jézus
példabeszédében szereplő jó pásztor utána megy az egyetlen eltévedt
báránynak, ugyanúgy az embereket egyenként kell elvezetnünk az Atyához.
Bár mindenkinek más az élethelyzete, más bűnök nehezítik életét, az isteni
megbocsátás megtapasztalásához egyetlen út vezet, a szentgyónás útja,
amelyen egyenként kell vezetnünk a megtérőket.
Kész vagyok-e elfogadni az Egyháznak ezt a szolgálatát, amely számomra is
megmutatja a rám váró Istenhez vezető utat?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és
konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így
egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a
szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/