2012. augusztus 13. - Hétfő

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus
megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől
szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” –
felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat,
amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
Mt 17,22-27

Elmélkedés:

Amikor Jézus első alkalommal jövendölte meg szenvedését (Mt 16, 21-23),
szavai Péter tiltakozását váltotta ki. A mai evangéliumban másodszor
beszél szenvedéséről és haláláról (Mt 17,22-23). Az Emberfiát az emberek
kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad – mondja Jézus
tanítványainak, akik ezt hallva nagyon elszomorodnak, még akkor is, ha
Jézus a feltámadásáról is beszél. Amikor később harmadszor jövendöli meg
szenvedését és feltámadását (Mt 20,17-19), akkor ismét az apostolok
értetlenségével találkozunk, akik arról kezdenek el alkudozni, hogy ki
ülhessen majd Jézus dicsőséges trónja mellett. Mindhárom esetben tehát az
apostolok értetlenségével találkozunk, mert nem tudják megérteni, hogy a
Messiás dicsőségével hogyan egyeztethető össze a szenvedés és a halál. Mi
már tudjuk, hogy a dicsőség Jézus feltámadása, s számunkra ez nem csak
jövendölés, mint az apostoloknak, hanem hitünk lényeges titka. Ha hiszünk
Jézus szenvedésének értelmében és hiszünk megváltó halálában, akkor
higgyünk üdvösségszerző feltámadásában is!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom.
Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné
tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a
romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de
hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó
ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a
jóakarat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/