Milyen szép az élet, ha van reményed
A boldogság fényével, ragyog az életed
E fénynek nincs veszélye, csak tündököl neked
Úgy szeress, hogy örökké szeressenek, és
Nem lesz e földön nálad, boldogabb ember!
Legyen csodás estéd!!!A tavaszi jeles napok közül kiemelkedik a virágvasárnap, amellyel a húsvét előtti nagyböjt kezdődik. A bibliai eseményre utaló egyházi szertartás, a pálmaáldás mintájára nálunk a barkaszentelés vált általánossá. A szentelt barka a virágvasárnapi népszokások fontos kelléke. A virágvasárnapi ünnep különleges néphagyománya a kiszehajtás, amely az északi régióban, a palóc területen volt szokás. A kisze egy szalmával kitömött bábu, amelyet menyecske, vagy ritkán férfi ruhába öltöztettek. A kiszét lányok, fiatalasszonyok, gyerekek énekszóval hordozták végig a falun, hogy végül patakba dobják vagy elégessék. A kiszehajtás a tél, s vele együtt minden rossznak, betegségnek, bajnak látványos, szimbolikus értékű, tárgyban kifejezett elmúlasztása.A tavasz legjelentősebb ünnepe húsvét, a természet megújulásának szakrális tartalommal felruházott, kitüntetett időszaka. Az ünnep másnapjához, húsvét hétfőjéhez sokféle, a fiatalsághoz köthető népszokás kapcsolódik. Egyes helyeken ilyenkor tartották a tojásvásárt, ahol a keresztszülők megajándékozták a gyerekeket tojással, édességgel, játékkal. Ezen a napon jártak a legények locsolni, amiért hímes tojást kaptak a leányoktól cserébe. Másutt nem vízzel öntözték a lányokat, helyette sibáltak, azaz vesszőkorbáccsal csapkodták meg őket, amiért tojást, pálinkát, süteményt, sonkát kaptak. A vesszőkorbács rendszerint fűzfából, nyírfából készült, 3-9 ágból fonva. A gömbölyűre fonottat kígyóshátú sibának nevezték. Régen a leányok szalaggal kötözték fel szeretőjük vesszőjét, aki ezért egész éven át viselte a bálozás költségét. A szlovák nemzetiségű falvakban és a környező helyeken a legutóbbi évtizedekig élő szokás volt.