Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi
érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a
Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget
süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a
szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget
elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy
luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek!
El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet! - mondta a Bánat. - Én olyan szomorú vagyok hogy egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni
az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy
érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt - mondta a Tudás.
- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet.
- Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt: Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
Kapcsolódó hírek:
Kellemes szép napot kívánok ismerőseimnek.
Levél a legjobb barátodtól.
Napi Evangélium.
Mikor keltél fel ma reggel?