Segíteni egy másik embernek, legyen szó egyetlen hajléktalanról, anyagilag megszorult jóbarátról, vagy menekültek tucatjairól, természetesen anyagi áldozattal jár, azonban az anyagiak vagy azok hiánya nem motiválhat bennünket, amikor mások megsegítéséről van szó.

Jézus azt mondta: "adjatok, és nektek is adnak, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek." Azzal a mértékkel mérnek nekünk, amellyel mi mérünk.. Milyen mértéket szeretnénk magunknak, ha hasonló helyzetben lennénk?

Tisztában vagyok vele, hogy néhány kiló kenyér vagy ivóvíz szétosztásával nem lehet megoldani a jelenleg fennálló problémát, főleg, hogy a gond nem is igazán vagy nem mindig az élelmiszer hiányában áll, de ez nem is a mi feladatunk. A hajléktalankérdést sem oldjuk meg azzal, ha veszünk egy pohár forró teát vagy meleg ebédet egy utcán alvó embernek, de ha szükséget látunk, és hatalmunkban áll segíteni, tegyük meg. Nem szabad, hogy a számok motiváljanak bennünket. Segítsünk annak, aki az utunkba kerül, és ne foglalkozzunk a statisztikákkal.

Azzal pedig, hogy segítünk egy menekültnek, nem a válság forrását, esetleges céljait vagy a kormány illetve az ellenzék hozzáállását minősítjük. Éppen ellenkezőleg. Azt demonstráljuk, hogy Isten szeretete mindezek felett áll. A szeretet sohasem adja fel, mert az Isten szeretet,

- akár egy közeli barát akár pedig egy idegen országból érkező menekült felé nyilvánul meg.

Jézus pedig ennél is részletesebben megmutatta, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik az ellenségeink vagy legalábbis annak gondoljuk őket:

"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek? Nem ugyanazt teszik a vámszedők is? És ha csak atyátok fiait köszöntitek, mennyivel tesztek másoknál többet? Nem ugyanezt teszik a pogányok is?"

Menekültek a Bibliában
Jézus fenti útmutatása mellett az Ótestamentumban is részletes tanácsokat találunk a menekültekkel kapcsolatban. A magyar Bibliákban többnyire jövevénynek fordított héber "ger" szó inkább vendéget vagy idegent jelent, ahogy az Újszövetségben előforduló görög "xenos" is.

"Olyan legyen nektek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressétek őt, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek." (III. Mózes 19:34)

A híradásokban elég gyakran látunk tüntető, helyenként vandál menekülteket, ami persze nem helyes és komoly ellenérzést vált ki a honpolgárokból, hiszen hálátlan hozzáállásnak minősíthető. Azt persze nem tudjuk, hogy ezek spontán alakultak ki, vagy netán itt is külső szervezkedés, bujtogatás áll a háttérben, hiszen a menekültek okozta káoszt nemcsak a nemzetközi elit, hanem a helyi politikai erők is bizonyára szívesen kihasználják.

János apostol is említi a "menekülteket", amikor egyik levelében ezekkel a szavakkal dicséri Gájuszt:Szeretett barátom, hűségesen jársz el mindenben, amit a testvérekért és az idegenekért teszel.

Hogyan segíthetünk?
Egy pohár víz vagy egy tál étel felajánlása mellett leginkább úgy, ha felebaráti szeretettel viseltetünk mások iránt, és itt most nemcsak a menekültekre, hanem azon honfitársainkra is gondolok, akik például tőlünk eltérően gondolkoznak a kialakult helyzetről. Az emberek egymásnak ugrasztása ugyanis az ördög egyik legfontosabb célkitűzése, ami olyan mértékben sikerült neki a jelenlegi helyzetben, hogy lassan jó barátok és családtagok is egymásnak esnek.

Az egyik legnagyobb segítség, amit nyújthatunk tehát, ha mi magunk nem dőlünk be ennek a taktikának. C.S. Lewis nagyon bölcsen definiálta a módszert:

"Az ördög minden hibát párokban, ellentétpárokban helyez el a világban, és mindig arra biztat bennünket, hogy jó sokat törjük a fejünket, vajon melyik a rosszabb. Arra számít ugyanis, hogy az egyiket olyannyira nem kedveljük majd, hogy könnyűszerrel belekergethet a másikba. De ne engedjük magunkat bolonddá tenni! Tartsuk a célt szemünk előtt és haladjunk egyenesen át a két hiba között. Csak azzal kell törődnünk, hogy mindkettőt elkerüljük."

Ne a politikai propaganda alapján próbáljuk hát megítélni a helyzetet! Egy-egy apró jótéteménnyel nyilván nem leszünk képesek megváltoztatni a világot, egy-egy ember világát azonban igen! Magánemberként és keresztényként, próbáljunk hát erre összpontosítani és semmilyen körülmények között se tekintsünk félelemmel a helyzetre, hiszen "nagyobb az, aki bennünk van, mint az, aki e világban van."