Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek"
(2.Mózes 3,12).
Természetes, hogy amikor Isten küldetéssel bízta meg Mózest, nem engedte
egyedül útjára. Felvenni a harcot a világ leghatalmasabb uralkodójával -
ez rettenetes veszélyekkel járó és óriási erőt megkövetelő feladat
volt. Nevetséges lett volna, ha ezzel a feladattal egy szegény és
magányos pásztorembert bíz meg Isten, és aztán magára hagyja.
Elképzelhetetlen, hogy a bölcs Isten szembeállítsa Mózest egymagát a
fáraóval és Egyiptom egész haderejével. Ezért ígérte Isten Mózesnek: "Én
veled leszek" - és ezzel kizárta számára az egyedüllétnek még a
gondolatát is.
Az én esetemben ugyanez a helyzet. Ha az Úr küldetésében úgy indulok, hogy az Ő erejében bízom
és az Ő dicsőségére tekintek, akkor biztosan velem lesz. Azzal, hogy
Isten küldetést ad, kötelezi is magát, hogy támogatni fog engem. Nem
elég ez? Mi többet kívánhatok még? Ha az összes angyal és arkangyal
állna is mellettem, csődöt mondhatnék; de ha Ő velem van, biztos a
győzelem. Csak arra kell ügyelnem, hogy ígéretéhez méltóan viselkedjem.
Ne legyek félénk, elcsüggedt, gondatlan vagy elbizakodott. Micsoda
személyiséggé kellene válnia annak, akit Isten maga kísér! Ilyen
támogatás tudatában legyek ember a talpamon, és menjek bátran oda, ahova
az Úr küld.
Kommentáld!