Képzeld
el, egy reggel arra ébredsz, hogy azt álmodtad, hogy az éjszaka pikk-pakk, tuti
keresztény lettél. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán megmosakszol, és
belebotlasz egy este ottfelejtett piszkos zokniba, amit a férjed a szennyes
tartó helyett a szőnyeg közepére helyezett és egyetlen pillanat alatt eltűnik
kereszténységed. Ideges leszel. Elfelejtetted, hogy te már keresztény vagy.
Hát
a Te Alkotód nem varázsló, aki egyik pillanatról a másikra jó keresztényt
formál belőled. Ő nem így dolgozik!
Isten
próbákat enged életedbe, hogy igazi krisztusi jelleműre formálódj. Olvasd csak:
Rómabeliekhez írt levél 5. rész 3-5.
Ez tehát egy folyamat: A szenvedés – megedz – tapasztalatgyűjtéshez segít –
jó reménységet ad – bátorít – felemelt fejjel járhatsz – és az eredmény:
Krisztus szeretetétől túláradó személy.
Ezt az állapotot ágyban párnák között nem lehet elérni, csak egyedül ezen
az úton.
Eszembe jutott egy nagyon szép vers ezzel kapcsolatban. Hiszem, neked is
örömöt okoz és elgondolásra késztet. Nagyon szép napot kívánok neked!
Turmezei Erzsébet.
A Mester nagy iskolájában,
Ma szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam...
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.
Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted-e? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!
Szelíden monda, de erélyesen:
- Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!
De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.
Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem...
És a pótvizsgán átmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak, „szeretet-egyetemek",
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem: SEMMI VAGYOK.
Kapcsolódó hírek:
AJÁNDÉK A VILÁGNAK.
A DICSŐSÉG ORSZÁGA.
Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Napi Evangélium.