Ezt mondja az ÚR, olvashatjuk a Máté 9,9-ben. 

Nem kíván tőlünk egyebet Isten, minthogy kövessük Őt. Miért is olyan nehéz ez a mai világban?

Talán túl nagyok az elvárásai, túl sokat követel. Olyan dolgokat kér tőlünk, amiket ha felajánlunk Neki, azt gondoljuk, mekkora veszteség is az számunkra. Adni kell az időnkből, adni kell a türelmünkből, szeretetünkből. Fel kell hagynunk rossz szokásainkkal, negatív tetteinkkel. Nem ölhetünk senkit se, mégcsak gondolatban sem. Nem káromkodhatunk, pláne nem Isten nevével. Nem lehetünk irigyek, nem vehetjük el, ami a másé, nem kívánhatjuk meg a felebarátunk társát, tisztelni kell a szüleinket és ami talán ma a leginkább szemet szúró parancsolat, hogy ne éljünk szexuális életet, amikor csak kedvünk támad - házasság előtt, illetve házasságban nem a házastársunkkal. 

Gondoljunk csak bele: tényleg olyan nagy veszteségek ezek, ha ezek nélkül élünk? Mert én el tudom képzelni az életem úgy, hogy ezeket megtartom. Nem könnyű, mert nem könnyű egyáltalán a keresztény élet, ellenállni a kísértéseknek, de Isten garantáltan megfizet azoknak, akik kitartanak Mellette. Sok-sok áldásban részesít, és olyan ajándékokat ad, amiket nem is várnánk, nem is számítanánk rájuk. 

Ha megtartjuk a parancsolatait, és közeledünk Hozzá, és keressük Őt, és Vele akarunk élni, nagyon minőségi életet élhetünk!

Mindezek ellenére mégis olyan nehéz követni Istent, és eleget tenni kéréseinek... Sajnos annyira, de annyira képesek vagyunk lekorlátozni önmagunkat, és ragaszkodni azokhoz a kicsinyes dolgokhoz, amikről azt hisszük, gondoljuk, hogy úgy lesz jó nekünk. Egyszerűen rá kéne bízni magunkat Istenre, és engedni, hogy betöltsön! Engedni azt, hogy amikor párt keresünk, hadd jöjjön olyan személy, akit Isten készített el, amilyet Ő gondolt ki nekünk. Ha vizsgázni készülünk, csak tegyünk meg éppen annyit, amennyit erőnkből, időnkből bírunk, maximálisan, és aztán a többit bízzuk Istenre. Bármi is álljon előttünk, ne kapkodjunk kézzel-lábbal, hogy én így akarom, én így képzelem el, nekem ez a tervem, ez az ötletem, bla-bla, hanem engedjük, hogy szeressen, átöleljen és vezessen az Isten!!!

Kövess engem! Miért olyan nehéz az, hogy ott hagyjunk csapot-papot, hátat fordítsunk eddigi életünknek, felhagyjunk minden Istennek nem tetsző cselekedetünkkel és kövessük Őt??? 

Azt hiszem, azért van ez így, mert félünk az ismeretlentől. Félünk attól a láthatatlan Istentől és ígéreteitől, amivel boldoggá akar tenni minket. Bár boldogtalanok vagyunk, és tele van az életünk kétségekkel és félelemmel, aggódunk a jövőnk miatt, mit együnk, igyunk, mit vegyünk fel, mit fogunk dolgozni, lesz-e egyáltalán munkánk, hol fogunk lakni, hány autónk lesz, hány gyereket merünk felvállalni, akiket el is tudunk tartani, taníttatni, stb. Mindenfélén jár az agyunk, közben Isten MA csak annyit kérne, hogy bízzuk Rá az életünket, minden lépésünket és kövessük Őt! De mi ragaszkodunk ahhoz, amit megszoktunk, mert biztonságot ad. Bár baromira boldogtalan vagyok, mégis ragaszkodom olyan dolgokhoz vagy emberekhez, akik a biztos pontot jelentik. Mert megtapasztaltam valamit, és jól éreztem benne magam, akkor nem akarom elengedni. Holott Isten valami sokkal jobbat tervez nekem, csak én nem engedem, hogy ide is adja. Pedig kell, hiszen a jó dolgok kellenek, de félek elengedni magam, félek átadni magam annak a gyönyörnek, amit Isten akar nekem adni.

Kényelmes üldögélni, és várni az idő múlását, tétlenül malmozni, siránkozni, de a sült galamb nem repül a számba. Kényelmes, és megnyugtató a bűn fogságában élni, hiszen milyen jó is a börtön: van a fejed felett fedél, van egy ágy, ami ugyan kényelmetlen, de mégis lefekhetsz rá, kapsz enni és inni is, igaz, nem valami királyi lakoma, mégis kapsz, van ruhád is, ami ugyan nem túl divatos, és mindig ugyanaz, de legalább van. Kényelmes? Igen, nagyon kényelmes! De gondolj bele, hogy jutottál el a börtönbe, és mi lesz a vége az ottlétednek? Valami halálos bűnt követtél el, és az ítélet: halál. Soha többet nem mehetsz ki a világba, nem lehet más fekhelyed, más ruhád, nem ehetsz fenséges lakomát, nem lehetsz a szeretteiddel. Mert a börtön csak egy adott millieu-t nyújt, ugyanolyan koszos, szennyes, vétkes életű emberek kínálják barátságukat, mint amilyen te vagy.

Melyik a jobb? Ha elkényelmesedsz, bizony a sátán fogságába kerülsz, egy börtönbe, ahonnan talán sosem szabadulsz! De ha elkezdesz lassanként jól viselkedni, megbánod bűneid, eljársz a börtönlelkészhez a kápolnába, besegítesz Isten munkájába, végül te is megtérsz, kiszabadulhatsz. De ehhez bizonyítanod kell, hogy szabadulni akarsz a börtönből, a saját börtönödből, ahová magadat zártad be, és ha meggyőzted a börtön igazgatót, hogy márpedig te jó emberré lettél, elenged. Ha megtagadod a börtönbeli fogságot, hogy neked az nem kell, más életre vágysz, szabadutat kapsz.

Ennyit mond Isten: Kövess engem! Szabadságra vágysz, nem fogságra? Akkor kövesd Jézust, mert Ő egyenes utat kínál a boldogsághoz és a sikeres élethez! ;)