Karácsonyi gondolatok
Miről is szólhat ilyenkor karácsony táján a rege, mintsem a szeretetről. Arról a tüneményes varázslatról amely most bejárja, meghódítja a világot és soha sem veszít időszerűségéből. A szeretet értékelésével, értelmezésével, ezernyi tanulmány foglalkozik. Nekem a következő egyszerű, ám igencsak sokatmondó megfogalmazás vésődött az emlékezetembe: a szeretet nem más mint a lélekben összekulcsolt kéz.
S mennyire igaza van Müller Péter közimert magyar írónak amikor azt állítja, hogy: ”Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte.” Azt hiszem, hogy ehhez nem kell külön magyarázatot fűzni és nyilván ahhoz a bölcselkedéshez sem fér kétség, amely szerint a szeretet igazából csak akkor él, ha mindennap él. Ám, mégis köztudott hogy az igazi szívből fakadó szeretetnek, karácsony táján egészen más színezete van. Hogy miért? Mert az őszinte karácsonyi szeretet, amit szívből kapsz nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kel, beléd költözik, és minden nap veled van. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.
Álljunk meg tehát e bensőséges, szent ünnepen egy kis időre, hogy meggyőződhessünk róla, tudunk-e tiszta szívből szeretni tudunk-e, örülni egymásnak és ha igen, akkor más dolgunk nem lehet a világon mint küzdeni a legnemesebbért: egymásért.
Írta: Móricz Lajos
(FORRAS:NET)
Kommentáld!