Mindennapok .

Kapcsolat az Úrral

12 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

szeptember 2.

KAPCSOLAT AZ ÚRRAL

"Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak." Zsoltár 133,1

Hogy milyen bõséges az áldás, azt láthatjuk, amikor Jézus az öt kenyeret megáldja, és ötezer ember lakik jól belõle. Az áldás mindig annyit jelent, hogy a kicsibõl óriási lesz. Péter egyetlen prédikációjára háromezer ember tér meg. Ez áldás! Nem ahhoz mérten jön az áldás, amim van vagy amit tudok. Mérték nélkül jön. Le-szel-e az az ember, aki várja az áldást? Amikor a református templomokat nézem az országban, arra gondolok: ezeknek az embereknek volt hitük. Isten mértéke sokkal nagyobb és elképzelhetetlenebb. Várod-e az áldást az õ mértéke szerint? Sokszor olyan beszûkült a hívõ ember látóköre, hogy keveset mer várni. Az áldás, az Úrral való kapcsolat másik komoly feltétele: "Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!" Amikor az övéi szeretetben tudnak együtt lenni, imádkozni, szolgálni. Ha ez nincs meg, az alapfeltétel hiányzik. Isten nem gyö-nyörködhet bennünk, és nem küldhet áldást. Vajon nincs-e olyan dolog az életünkben, amivel akadályozzuk Isten áldását? Isten beáradó szeretete az áldásban válik kiáradó szeretetté. Hiába imádkozunk áldásért, ha nem engedjük beáradni testvéri közösségünkbe, az együttélésünkbe. Vigyázz, nehogy a jogaiddal, kritikáddal, a hibakeresõ szemeddel akadályozd az áldást! Komolyan döntsük el, hogy egészen akarom adni magam. Mindenben engedni kívánok, hogy ez a kicsi életem hordozhassa az áldást. Félreteszek mindent, ami az áldás elnyerésében akadályoz. Jákób-féle ember kívánok lenni, aki fölött ott van ez a mondat: "Jákóbot szerettem."

Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!