Járom az utamat, célom ismeretlen,
fagyos szívem kemény, nagyon érzéketlen.
Ha szenvedő emberek segítséget kérnek,
nem törődöm velük, erre semmi sem késztet.
Sokszor mérgelődöm a kéréseket hallva.
Ki törődik velem, ha én kerülök bajba?!

Lelkem kiáltását folyton észreveszem,
nem érzem jól magam, rossz a közérzetem.
Nem értem hogy lehet, nincsen rá felelet,
de hozzám is eljut az élő üzenet.
Tiszta szívét Krisztus tükörként kitárván,
fényesség vesz körül, s megdöbbent a látvány.

A valóság ijesztő, mikor észreveszem,
hogy szívem milyen kemény, milyen érzéketlen.
Hová meneküljek? Akár merre futok,
nincsen szabadságom, folyton bennem dobog.
Ó Uram Istenem! - Mit tegyek szívemmel?!
Gonosz ember vagyok, ilyennek születtem!

Nem tudok változni! - Akárhogy szeretnék,
megkötöz, fogva tart az ősi örökség!
Ha nem lehet sehogyan tetszésedre élni,
pusztuljon a világ, és vele együtt én is!
- Ám e kínzó gondolat nem rombol, nem kísért,
mert van Élő Istenem, ki szeret és megért.

Most, már tudom miért viselte el terhemet,
az értem halt Krisztus, ki helyettem szenvedett.
Szeret nagyon engem és odaadta életét,
hogy vigasztalóm legyen az elveszett évekért.
- Boldogságom Tenélküled képzeltem,
Bocsájts meg nekem Megváltó Istenem!

Arra kérlek Téged, könyörülj meg rajtam,
hogy minden terhem, bűnöm eléd lerakjam!
Tudom, hogy elfogadsz, hisz értem szenvedtél
és haltál kínhalált, hogy engem megmentsél.
- Megvallva vétkemet örömmel mondhatom,
van Isten az égben, már Őt imádhatom.

Megvált a Teremtőm, örök dicsőség neki,
minden tartozásom helyettem megfizeti.
Elindulok Krisztussal egy keskeny ösvényen,
már túljutottam minden vádoló törvényen.
Járom az utamat isteni szeretetben,
értéket láthatok szenvedő emberekben.

Ajándékba kaptam mindet az Istentől,
értük is meghalt az egyetlen megmentő.
Nem kell terheiket egyedül hordozni,
szabadulás titkát el tudom mondani.
Minden megfáradt szív az Úr Jézushoz jöjjön,
mert Őhozzá fogható nincs ezen a földön!

Az Úr Jézus Krisztus szeretete,törődése,gondoskodása megőrzi a megváltott emberek életét.