Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az Ő nevében,
hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Akik nem vérből, sem a test
akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek
János 1:12-13.
Ma reggel mélyen megindított ez az igeszakasz. Nem a
születési anyakönyvi kivonatom alapján, nem a jó cselekedeteim tömkelege
alapján, nem a bőrszínem vagy a származásom miatt, hanem mert elfogadtam Őt –
lehetek Isten gyermeke. Szigeti Jenőtől szoktam hallani, hogy Istennek
nincsenek unokái, csak gyermekei. Isten előtt nem dicsekedhetek az előbb
felsoroltakkal, sem a több-generációs múltammal.
Csupán két dolog fontos:
-
Befogadni, elfogadni Őt
-
És hinni Benne.
Családunkba 26 évvel ezelőtt befogadtunk valakit. Azóta
együtt élünk vele. Asztalunknál étkezik, használja bútorainkat, magunkkal
visszük, ha nyaralni megyünk. Ha bármire szüksége van, mindenünk az övé. A 26
év alatt együtt örültünk vele örömében és együtt sírtunk vele bánatában.
Jézust befogadni sem lehet ennél kevesebb.
Engedni Őt, hogy belenézzen kamránkba, pénzkezelésünkbe, a
kapcsolatainkba, a házasságunkba.
Csakhogy itt megfordul a kocka.
Tovább már nem mi leszünk, akik adunk, hanem Ő ajándékoz meg
minket egy atya-fiú kapcsolattal.
Azzal, hogy behívjuk Őt életünkbe, édesapánkká lesz, mi
pedig az Ő drága gyermekeivé.
Elhiszed ezt? Fel tudod fogni? Mert minden ezen a hiten
múlik!
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.