A barátom kinyitotta a felesége komódjának fiókját, és egy csomagot húzott ki belőle,ami selyempapírba volt betekerve.Ez-mondta-nem egy egyszerű csomag,ez egy fehérnemű.Eldobta a papírt,amibe bele volt téve,és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkére."Akkor vette,amikor elősször mentünk New Yorkba,8 vagy 9 éve,nem használta soha."Egy ,,különleges alkalomra" tartogatta.Rendben.Azt hiszem,ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.Odament az ágyhoz és odatette a fehérneműt a többi holmihoz,amit a temetésre akart vinni.A felesége éppen akkor halt meg.Felém fordult és azt mondta:

,,Semmit ne tartogass egy különleges alkalomra.Minden nap,amit élsz,egy különleges alkalom."

Még most is ezekre a szavakra gondolok és arra,hogy mennyire megváltoztatták az életemet.Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok.Leülök a teraszon és csodálom a tájat anélkül,hogy észrevenném a kertben a gazt.

Több időt töltök a családommal és a barátaimmal,és kevesebb időt dolgozva.Megértettem,hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés.Már nem teszek el semmit.Minden kristálypoharamat használom mindennap.Felveszem az új ruhámat,ha az ABC-be megyek,ha úgy döntök és úgy van kedvem.Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra,használom mindig,amikor csak akarom.

A szavak,mint az ,,egy napon..." és a ,,majd legközelebb..." kezdenek eltűnni a szótáramból.Helyettük,az ,,érdemes megnézni,meghallgatni vagy csinálni most" kifejezéseket használom.Nem tudom,mit csinált volna a barátom felesége,ha tudta volna,hogy nem lesz itt holnap,amit mindannyian olyan könnyen veszünk.Gondolom hívta volna a családját vagy a közelebbi barátait.Talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni,hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat.Arra gondolok,lehet,hogy elment volna enni valami kínai ételt,ami a kedvence.Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok,amiket sajnálnék,ha tudnám,hogy az óráim meg vannak számlálva.

Bántana,mert elszalasztottam a lehetőséget,hogy lássam a jóbarátaimat,akiket majd meg akartam keresni ,,egy napon".

Bántana,mert nem írtam meg bizonyos leveleket,amiket ,,majd egyik nap" meg akartam írni.

Bántana és szomorú lennék,mert nem mondtam a testvéreimnek,a gyermekeimnek elég gyakran,mennyire szeretm őket.

Most próbálok nem késleltetni,továbbküldeni vagy elrakni semmit,ami nevetést vagy jókedvet adhatna az életünknek.Mindennap azt mondom magamnak,hogy ez egy különleges nap.Minden nap,minden óra,minden perc...különleges.SZERETETTEL.

OLVASD EL.