Mindennapok .

Imádságra, erre a hétre

Ne romlandó eledelért fáradozzatok” (Jn 6,27). Miért mondja
ezt Jézus? Mire utal vele? Azt jelzi hallgatóságának, hogy van másfajta étel
is, és másfajta éhség is, amit a kenyér nem tud csillapítani.

Az Isten nélküli világ a felszínen mozog; anyagi javak,
hatalom, versenyképesség – ezek mind felszínes valóságok. Jézus mélyebbre
hatol, a szív, a lélek szintjére hív le minket. Mindegyikünkben van ott lenn
egy hely, egy űr, amit csak Isten tud kitölteni. Ott lenn a mélyben, éhezünk.

Imádkozás közben hagyjuk, hogy az az éhség tudatossá váljék.
Az étel, amely csillapítani tudja ezt a mélybeli éhséget, a Jézussal való
kapcsolat a hitben. Jézus felajánlja nekünk ezt a kapcsolatot; azt akarja, hogy
tudatosan kapcsolódjunk hozzá. Mintha mindegyikőnket megszólítana: „Higgy. Lépj
be a velem való kapcsolati körbe. Ki fogja elégíteni legmélyebb vágyadat. Erre
lettél alkotva. Érdemes törekedni rá.”

Személyes imádkozás közben „átevezel a túlsó partra” – nem a
Genezáreti tó, hanem önmagad túlsó partjára. Az imádkozással töltött idő túlmutat
azon, amit hasznosnak mondunk. Az imádkozás nem hasznos – egy másik rendbe
tartozik. Az imádkozásba önmagadat hozod, az idődet, a vágyadat, hogy Istennel
legyél. Elérhetővé teszed magad. Ha kevésbé vagy aktív, sőt, ha teljesen tétlen
vagy, azt mutatja, hogy Isten a főszereplő az imádkozásodban, és ami történik,
az Isten napirendje szerint zajlik. Isten a művész - te vagy az üres vászon
vagy a darab fa, amit Isten munkája átalakít.

(Finbarr Lynch: When You Pray (Amikor imádkozol) alapján.
Dublin, Messenger Publications 2012)

Címkék: 2012.október.23