Mindennapok .

Ima.

7 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Hozzád szólok ismét, szerető Jó Atyám,
Arra kérlek téged, hogy fordulj most felém.
S hallgasd meg e szerény, de szívből szóló imám,
S kérlek, két szemeddel tekints most belém.

Imádkozom azért, aki betegségben szenved,
Aki Benned bízva remél gyógyírt, oltalmat,
S azért is, ki úgy él, hogy nem ismeri Neved,
Végy le róluk, kérlek, minden fájdalmat.

Imádkozom azért, kinek oly nehéz a sorsa,
Aki életében mindig hűen dolgozott.
S kinek asztalára mégis nem jutott csak morzsa,
Mert annyi fájó terhet másért hordozott.

Imádkozom azért, aki nincstelen és szegény,
Kopogtasd meg kérlek szíve ablakát.
Hogy életében mindig ott égjen a remény,
S terítsd meg, úgy kérlek, üres asztalát.

Imádkozom azért, aki egyedül él gyászban,
Aki lemondott már arról, hogy Te is létezel.
De mutasd meg, úgy kérlek, hogy ott élsz minden házban,
S hogy Te mindig minden ajtón jókor érkezel.

Imádkozom azért, kinek kijutott a jóból,
Kinek minden napja öröm, vidám nevetés.
S kinek az élet minden rosszat két kezekkel pótol,
Add, hogy ne érje őt soha kín és szenvedés.

Imádkozom azért, hogy Neked adjunk hálát,
Hogy értékeljünk mindent, mi Tőled származik.
Mert Te nem akarod soha senkinek a kárát,
És szereteted soha meg nem változik.

Poet.hu