Az Apostolok cselekedeteiben legalább tíz jel és csoda kapcsolódik az evangélium hirdetéséhez. A pogányokat nem csak a nyelvek ajándékának megnyilvánulása döbbentette meg, de láttak gyógyulásokat, látomásokat, egy halott feltámadását és más csodákat is. 14 alkalommal olvasunk arról, hogy jelek és csodák történtek az örömüzenet hirdetése során, és a kis gyülekezet robbanásszerűen növekedett.

A XIX. század közepén a legtöbb egyházban a hitelvekhez ragaszkodtak, a jeleket és csodákat viszont kizárták. Amikor a 19. században olyan csodálatos megnyilvánulások történtek, mint a gyógyítás és prófétálás, az élvonalbeli felekezetek veszélyesnek és megtévesztőnek bélyegezték ezeket. A fiatal prédikátor, James White 1864-ben erőteljes választ írt a vádakra, amelyet a Spiritual Gifts III. és IV. kötetének előszava tartalmaz. "A népszerű egyházakban az ajándékoknál többre tartották az emberi tanításokat... Mi is magasra emeljük a Bibliát, és azoknak, akik úgy mutatnak be bennünket, mint akik a Biblia helyett a lelki ajándékokat választjuk, azt válaszoljuk, hogy nem elégszünk meg a Szentírás egyes részeivel, hanem a Bibliát valljuk magunkénak, a teljes Bibliát, az ajándékokat és mindent... Egyértelmű, hogy ha az ajándékokat fogadnánk el, azok lerombolnák az emberi hitvallásokat, s ha a hitvallásokat fogadnánk el, akkor kizárnánk az ajándékokat."

Egyes evangéliumi keresztények a Scofield-Biblia jegyzetei alapján azt mondják, hogy a jelek és csodák véget értek az I. század befejeztével. James felesége, Ellen kijavította ezt a téves elképzelést, amikor a Szentlélek arra késztette őt, hogy a jelenről írjon: "Éjszakai látomásban jelenetek vonultak el előttem a nagy reformációs mozgalomról Isten népe között. Sokan dicsőítették Istent. Betegek gyógyultak meg, és más csodák történtek." De aztán a csalás veszélyére figyelmeztetve ezt írta: "Nem csak Isten népe között működnek majd a csodatévő erők."