Mindennapok .

Hallgassátok.

9 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Hallgassátok, mit mond az én szívem Mert én a lélek nyelvét beszélem Ajándékul kaptam, ezt a Teremtőtől A szép mennyországtól, és maga az időtől… Láttam én ott mindent, mi a lelkünk álma Boldog voltam egykor, ez édes mennyországba Ott tanultam írni, és hozzád is szólani Boldogságod látni, jajszavad hallani… Beszéltem Urunkkal, azt mondta, hogy szeret Mikor szomorkodtam, megfogta kezemet Elvezetett engem, az érzések házába Azt mondta: „Mutasd meg, hogy mindenki meglássa!” Láttam sok bánatot, láttam sűrű könnyet Láttam hajléktalant, s láttam menedéket Láttam még sok csodát, amit kibeszélnék… Néha bánatomban, Néked elmesélnék Ott kaptam e málhát, maga Jó Urunktól Mindig is velem volt, csak féltem önmagamtól De most Hozzád szólok, Te hűséges utazó Tudom jóember vagy, s, hogy örök álmodozó A lélek nyelvén szólok, a szívek hangján súgok Egészen majd addig, amíg el nem múlok… Sokan megértitek, az én hívó szavam Lépjetek hát közel, mindezt elmondhassam Sokat sírtam én is, de sokat is nevettem Sok rémisztő felhő, gomolygott felettem Látlak mindőtöket, mi szívetek fájdalma De ott van szavaimban, a teremtő oltalma Ezért mondom Nektek, hogy néha hallgassátok Fentről az egekből, mit üzen Atyátok Meddig mondja mindezt, én nem tudhatom Amíg életben tart… és áldás van ajkamon… Árvai Attila© 2012-10-13