Minden ami körül vesz

Minden ami körül vesz hírei

Endrődi Sándor: A szeretetről .

12 éve | Kosznáné Ruszin Ilona | 2 hozzászólás

Valakit, valamit szeretni kell. Istent, szülőföldet, hazát. Kinek lelkében nincs szeretet: Az élete csupa pusztaság. Valakit, valamit szeretni kell. Nyíló virágot, kék eget, Minden koldusnál százszor koldusabb, Ki senkit, semmit nem szeret. Valakit, valamit szeretni kell. Jók vagyunk, ha szeretünk. Az Isten a szeretet tüzét Szövet nélkül adta nekünk. Valakit, valamit szeretni kell. Hogy szívünk boldogabb legyen, Kivert kutyánál is gazdátlanabb Az ember, hogyha szívtelen. Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl. S Isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Címkék: ilona.

Kapcsolódó hírek:

Müller Péter az igazi nőről.

Idézet.

Mit ér az élet szeretet nélkül?Nichi-ya Nikoletta.

Köszönöm azoknak a kedves látogatóimnak a hűségét, akik akkor is eljöttek hozzám, mikor nem lehettem itt!

Kommentáld!

Hozzászólások

Sályi Tiborné Erzsike üzente 12 éve

Szeretet,te drága

Távoli csillag remegését nézem,
egy hideg szélfújta decemberi éjben.
-----Gondolkodom......
Talán tenger fölött van a csillag éppen,
és megsokszorozódik a végtelen mélyben?
----Nem tudom.
Csak azt,csak annyit éppen,
mi zajlik bennem:
e végtelen mélyben.
---Gondolkodom......
A tengerben én is úgy vagyok,
hogy fényem százszorosan felragyog?
---Mert úgy kellene lenni annak itt,
ahogy az égbolt küldi fényét.
Ragyogni,ragyogni,hogy lássák,
minden szívnek tiszta szép világát.
Hogy mások is fürödjenek benne.:
a tengerig mélyült szeretetben.
Mert egy csillag azt mondta régen itt,
Ő a mennyet hozta a földre le.
Benne él az Atya szeretete.
----Ó,Szeretet!
Te drága,Te drága!
Jelenünk és jövőnk szép világa.
Kívánjuk,hogy maradj
a szívünkbe zárva.

Jöjj akkor is,ha nem hívunk,várunk,
ha Neked kell jönni miutánunk.
Mert nem ismeri az ember nagy baját,
tragédiájának egyetlen okát:
----nem tudja szeretni egyik a másikát!

Páskulyné Kovács Erzsébet

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 12 éve

A LEGNAGYOBB CSALÁD

Ismertem egy kínzott embert,
Árva volt szegény,
Evezőjét vesztett bárka
A lét tengerén.

Édesanya nem ölelte,
Nem féltette őt,
Apai szív nem sugárzott
Szívébe erőt.

Űzött vadként kóborolt,mint
Egy halálra szánt,
Míg egy csöndes esetlen egy
Ház előtt megállt.

Apró otthon ablakából
Ének hangja szólt,
Megragadta ott az úton
Búsan baktatót.

Majd behívta és bevonta
Isten szent szava.
Üdvösségben részesült ott
Akkor éjszaka.

És ki addig hontalan volt.
Otthonra talált.
Anya helyett anyát talált,
Testvért és apát.

Mert család az Úrnak népe,
Szent és drága nép:
Földre szállott szép mennyország.
Üdvös menedék!

Gerzsenyi Sándor