Mindennapok .

Emlékszel?

8 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

(Apostolok cselekedete 22. fejezet 16. vers)

Nem vallásos családban nőttem fel, de mindig is éreztem és hittem, hogy ’Valaki’ figyel és vigyáz rám. Majd egy szép napon egy régészeti-bibliai előadásra szóló meghívót találtam a postaládában.

Már az első előadásokon magával ragadott az előadó közvetlensége, tudása, no meg a türelme, hogy végighallgatta és megválaszolta bugyuta kérdéseimet.

Aztán ott volt az a kedves könyvárus testvér, aki miután látta minden este vágyakozó tekintetemet a Könyvek Könyve iránt, megajándékozott egy fordítva bekötött példánnyal. Ez volt az első Bibliám.

Emlékszem, úgy faltam, mint éhező a falat kenyeret. Kezdtem az elején, az akkor még feleslegesnek tűnő részeket (nemzetségtáblázatok, Szentély felszerelésének leírása, stb.) csak átfutottam. Nagyon gyorsan haladtam.

Aztán miután éreztem, hogy szükség van egy közösségre, igyekeztem olyat találni, ahol az általam megértett bibliai elveket tanítják. Így kerestem fel több, különböző felekezethez tartozó papot, lelkészt, de mind csak kitérő választ adtak.

Arra jutottam, hogy Isten csodálatos módon egyenesen oda vezetett, ahol a Szentírást a maga tisztaságában tanítják. 15 éves voltam, mikor megkértem azt a bizonyos ’előadó’ lelkészt, hogy szeretnék alámerítkezni.

Elkezdtünk tanulni, majd 1994. augusztus 13-án megkeresztelkedtem. Az Íge, amit ott kaptam, azóta is meghatározza hitéletemet: "Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban." (1Tim.4:12)

Kedves olvasó! Veled mi a helyzet? Emlékszel még hogyan szólított meg és hogyan szorított magához az Isten?

Határozd el, hogy a mai nap Pálhoz hasonlóan, legalább egy valakinek elmeséled, vagy leírod a te történeted!

Én már megtettem, most te jössz!

Szilárd

Címkék: vallás.