EMLÉKEZVE A POHÁRRA.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. (1Kor 11,26)
Az éjszakai autóvezetésre készülődve rájöttem, hogy
szükségem van egy jó csésze kávéra - mégpedig olyanra, amit a nagyapám
készített gyerekkoromban; ugyanannyi tejszínhab és cukor volt abban,
mint amennyi kávé. Eszembe jutott a csodálatos ember, aki mindezt
elkészítette nekem, előtolultak szeretetének emlékei, nevetése és
viccelődése.
Amikor az úrvacsorában részesülünk, valakire emlékezünk, akit nagyon
szeretünk. Látjuk Jézust, amint barátai szemébe néz, átnyújtja nekik a
kenyeret és a kelyhet, és azt mondja, "az én emlékezetemre!" (Lk 22,19)
Kíváncsi vagyok, vajon így történt minden alkalommal, mikor később a
tanítványai megtörték a kenyeret? Vagy elmulasztották szeretetteljes
tekintetét, amint rájuk nézett, és átnyújtotta a kelyhet nekik? Vajon
nekik is annyira fájt Jézus hiánya, mint ahogyan nekem a nagyapa, amint
végig vezettem az utat, kávémat szürcsölgetve azon a hajnali órán.
Még 35 évvel nagyapa halála után is, egy jó pohár kávé előhozza az
emlékét, ahogy a térdein ücsörögtem. Az úrvacsora alatt az emlékezés
sokkal erőteljesebb. Arra emlékezünk, aki mindenét odaadta értünk, és
arra kért, hogy emlékezzünk rá.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy jobban szeretsz bennünket, mint bárki is valaha a földön. Ámen.
IMÁDKOZZUNK HÁLÁVAL TANÍTÓINKÉRT!
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.