Végre ajándékozás. Miközben
nagy az öröm, sok a beszélgetés, illetve néhányan még az ajándékokkal
foglalatoskodnak, Beni elgondolkodva vizsgálgatja a feldíszített fát, és
testvérére pillant.
- Na, Tamás, mint mond most ez a fa?
- Köszönöm. Azt
mondja: köszönöm. - szól a tömör válasz.
- Rendben. - válaszol
Beni. - Most én is megpróbálok hallani.
Rövid szünet után azt
kérdezi Tamás:
- És? Mit hallasz?
Beni összeszorítja az ajkát, majd azt
mondja:
- Azt hiszem, a fa azt mondja: Én is szeretnék ajándékot.
- De -
így Tamás - már van neki: a gömbök, a gyertyák, a szalagok ...
-
Azoknak semmi közük a fához. - válaszolja Beni. - Az inkább az embereknek van,
hogy ünnepélyesebb legyen a hely. Faként azt mondanám: Nem kaphatnék egy kis
tápanyagot? Én és a körülöttem lévő barátaim.
Erre Beni szívből elkezd
nevetni saját gondolatain, mielőtt tovább beszélne:
- Te, Tamás, ez nem vicc.
Komolyan gondolom. Megkérdezem Márton bácsit, mit gondol erről.
Sára
számára, aki szintén idejött, már világos a helyzet, azt mondja:
- Logikus,
hogy a fa megköszöni, hogy itt maradhatott, és hogy örülne a tápanyagnak.
Ugyanígy van ez a szobanövényeimmel is.
És így a két család gyermekeikkel
és Márton bácsival valamint feleségével olyan Szentestét tartanak, mely még
sokáig ajándék lesz számunkra bensőjükben. Ezenkívül Márton erdésznek még azt is
sikerült elérnie, hogy végül a két nagy család körében az erdészházban nem kerül
állat terítékre, hanem ízletes karácsonyi menü sült zöldségekkel és más
ínyencségekkel. Végülis Máriának és Józsefnek is biztosan ellenére lett volna,
ha egyetlen állatot is levágnak a betlehemi istálló állatai közül.
Még
néhány hét múlva is azt mondta az erdész kollégájának:
- Ez volt az eddigi
legszebb karácsonyom. Ha azóta az erdőbe megyek, mindig arra gondolok, amire a
gyerekek tanítottak akkor:"A fák szólnak. Csak nagyon kell figyelni, hogy
meghalljuk őket."
Kapcsolódó hírek:
REGGELI DICSÉRET
Mit adhatnék Karácsonyra Neked ?