Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Tinédzser koromban, amikor a szerelem lángja
megérintett, aggódni kezdtem, vajon egy ilyen mozgássérült lányt fog-e
valaha is egy fiú szeretni. Imádkoztam és reménykedtem, hogy úgy
szeretnek majd, ahogy vagyok, de a negyvenes éveim is elmúltak, anélkül,
hogy egy férfi jelét adta volna elfogadásának. Álom maradt csupán a
vágyam, hogy valakit elragad az irántam való lelkesedés.
Azt hiszem, életemet egyedül élem majd le. Vajon Isten nem akarja,
hogy férjhez menjek? Megpróbáltam társas életet folytatni, és bízni
abban, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Végül megértettem
és elfogadtam, hogy az emberek a külső megjelenés alapján ítélnek meg
valakit.
Az emberek szemében egy senki lehetek, Isten azonban értékesnek és
egyedinek teremtett. Drága és becses vagyok az Isten szemében. (Ézs
43,4) Miután erre rájöttem, boldogan teszem mindennapi teendőimet, és
elhiszem Isten ígéretét, hogy egy napon majd minden csodálatossá lesz,
ahogyan megalkotta (Préd 3,11). Most már bizonyosan tudom; attól
függetlenül, hogy házas vagyok-e vagy sem, Istent szolgálhatom és
dicsőíthetem minden cselekedetemmel.
Imádság: Urunk, ha az emberek előtt
értéktelenek is volnánk, tudjuk, hogy a te szemedben nagyon értékesek
vagyunk. Köszönjük, hogy megalkottál és megáldottál. Ámen.
Isten körülményeinktől függetlenül szeret minket.
IMÁDKOZZUNK A MOZGÁSSÉRÜLTEKÉRT!
Kapcsolódó hírek:
Ma olvastam.Zsolt 8.
Az Úr csodálatosn működik