"mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad." Ef. 6:8

"megjutalmazza azokat, akik őt keresik." Zsid.11:6

Isten a jutalmazás Istene. Megjutalmazza azokat, akik Őt keresik, azokat akik jót tesznek, és azokat is, akik az Ő munkájában buzgólkodnak. 20 versen keresztül láttuk, hogy a derék asszony ezeket teszi, most pedig azt is látjuk, hogy elérkezett számára a jutalomosztás ideje.
Mi a jutalom? Munkájának gyümölcsét kapja vissza.
Nagyon tetszik ez a hasonlat. Gyümölcs. Mi a gyümölcs? Termés. Mit teszünk mi azért, hogy egy fa vagy bokor termést hozzon? Sok mindent. De ha MINDENT megtettünk is, hozhat termést az a növény a megfelelő feltételek nélkül? NEM. A gyümölcsterméshez ketten kellenek: Isten, aki a feltételeket megteremti ahhoz, hogy a fa termést hozzon, és a kertész, aki gondozza, hogy az adott feltételek között a legjobbat, legszebbet, legtöbbet hozza ki a növényből. A jutalom a derék asszony számára tehát a közös munka, az Istennel való együttműködés eredménye. Az,  hogy megláthatja, élvezheti munkája gyümölcsét, ez a jutalom. Sokan nem is vágyunk többre, de erre nagyon. Hát, itt a  lehetőség! Csak élnünk kell vele. :)
Kicsit megfordítva: munkája gyümölcsét élvezi. Vagyis ki mint vet, úgy arat. Isten mindenkinek ad kertet, mindenki számára biztosítja a feltételeket, hogy a termés jó lehessen. A gyümölcs azonban csak annyira lesz szép, nagy és egészséges, amennyire a kertész gondosan ápolja a növényt, amilyen hatékonyan ki tudja használni a feltételeket a termés érdekében. Ha tessék-lássék munkát végez, a gyümölcs is csak amolyan tessék-lássék lesz... Ha magára hagyja kertjét, akkor is lesz termés, csak azt nem biztos, hogy jutalomnak fogja tartani...
Tehát jutalom mindenképpen van. Hogy milyen, az csak rajtunk - az Istennel való együttműködésünkön - múlik.

"dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei"
Emlékszel még a kapura? A kapu a közösségi élet színtere. A kapuban ülnek a közösség tekintélyes emberei, vezetői. Többek közt a derék asszony férje. A kapuban, a közösségben lehet, hogy nem jut szóhoz, ám tettei ott is beszélnek helyette, érte. Ez is jutalom.
Egy közösségben azonban sokféle ember, sokféle nézőpont találkozik, és bár tettei dicsérik a derék asszonyt, ez nem jelenti azt, hogy mindenki elismeri, mindenki egyetért vele, hogy soha nem bántják meg, hogy mindig adnak a szavára, hogy soha nem vonják kétségbe, amit mond. Egyáltalán nem. Nem a kapuban ülők, emberek dicsérik, hanem az ő tettei. Lehet, hogy az emberek nem ismernek el, de a tetteink igen. Épp ezért nem a mások elismerése kell, hogy meghatározza igyekezetünket, hanem a várható jutalom, amit Istentől kapunk, ha gondos kertészek voltunk. Nem az lesz ügyvédünk a közösségben sem, amit mondtunk, hanem amit tettünk.