Jézus kereszthalálának napja. Ez a legszigorúbb böjti nap, ez a nap a teljes gyász jegyében telik.
A kereszténység ezen a napon emlékezik meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről és kereszthaláláról.
Ilyenkor s másnap nincs miseáldozat, hanem felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, a passiót, Jézus szenvedésének történetét, majd leleplezik a lepellel bevont keresztet, visszahozzák a templomba az előző nap kivitt keresztet.
Ilyenkor szokásos a keresztútjárás (Via Crucis), amikor is Jézus keresztvitelének útját játsszák el, aminek 14 állomása (stációja) van.
A Mária siralmak is ide kötődnek: “Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatul, Vas szegekkel veretül.”Ez a kiemelt része.

...................................................................................................................
....!!!!!!........Ez már népszokások.......... !!!!!!
Ehhez a naphoz rengeteg népszokás is tartozik, pl. a herélés és a boszorkányleplezés.
Ezen a napon az asszonyoknak és a lányoknak különleges teendőik voltak.
A lányok hajnalban friss folyó- vagy kútvízzel mosakodtak meg, hogy elűzzék a bajt.
Az ehhez tartozó mondóka: "Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!"
Ezt a hajnali vizet aranyvíznek is nevezték. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és lefürdették őket, hogy ne legyenek betegek.

A mosakodás végeztével a lányok egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy a moly ne lepje meg, és hogy szép hosszúra nőjön a hajuk.
Aztán még napfelkelte előtt kinyitották az ajtókat és ablakokat, kiszellőztettek, hogy az ágyneműjükbe ne essen bele a moly.

A néphiedelem szerint ezen a napon kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái, mégpedig úgy, hogy a húsvéti tojás festéséhez használt fakanálon fúrtak egy lyukat, s ha a templomban mise közben ezen átnéztek megláthatták a boszorkányt, aki az oltárnak vagy az úrasztalának háttal ült és szarva volt. Ha meglátták, hogy kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jönni és a keresztes úton át kellett futni. Így a boszorkányok nem tudtak ártani.

Ez a nap a hívők körében általános tisztálkodási nap volt, ilyenkor meszeltek, takarítottak, nagymosást tartottak.
Viszont tiltott volt minden állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka, az asszonyok nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem szőttek és nem fontak, nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert kővé vált volna.

De nagypéntekhez fűződik még az állatok kiherélése is, amelyekből az asszonyok herepörköltet készítettek.
De ezen a napon főleg lótököt, ciberét és kiszit ettek.

Ehhez a naphoz időjósló népszokás is tartozik az állattartók körében, mégpedig az, hogyha ezen a napon sok eső esik, akkor nyáron sok lesz a májmétely és sok szarvasmarha és juh betegszik meg.