Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."(Máté evangéliuma 6:34)

Minden reggelünk egy kis feltámadás. Minden éjszakai álmunk egy kis agymosás. Minden elalvás egy kis halál. Minden reggel egy újabb erőcsomag jön Istentől. A tegnapit nem kapjuk újra, a holnapit nem kapjuk meg előbb. Megvan minden napnak a maga kis csomagja, amire maximálisan szükség lesz az aznapi küzdelmekhez. Az utolsó cseppig fel kell használni, mert az isteni mérlegen kiméretett, de nem szabad elfecsérelni a holnapi gondok mai megoldásával. Amikor aktuális lesz a valós igény, érkezik az újabb szállítmány.

Minden aggódó embernek csak egy problémája van: az összes baját egy nap alatt akarja megoldani. Pedig Isten senkit sem ajándékoz meg egy nap alatt annyi energiával, ami az élet összes problémájához elegendő lenne. Mindenkit megajándékoz az élete összes problémájával való megküzdéshez elegendő erővel, de azt napi - viselhető - csomagokban osztja.

Olyan ez, mint a manna-csoda a pusztai vándorlás idején. Minden nap csak egy ómerrel szedhetett mindenki, ami megmaradt, elolvadt, amit valaki feleslegesen tárolt, az megromlott. Nem lehet magunknak biztosítani a holnapi napot, mert nincs a mi hatalmunkban. Folyamatos Istentől való függést és Benne való bizalmat igényel ez a folyamat. Éppen azért a hívőség soha nem abban merül ki, hogy valaki hány hitelvet ismer, hanem abban, hogy rábízza-e magát Istenre és amikor még nem látja, akkor is tudja, hogy Isten a holnapot is a kezében fogja tartani, ahogyan a tegnappal megtette.

Leírni könnyű, megvalósítani nehéz. Az emberi természetünk folyamatosan bizonyosságért kiáltozik és ezt Isten annyiban adja nekünk, amennyiben emlékezetet arra, hogy a múltban is mindig segített, amikor Benne bíztunk. Emlékezzünk erre sokszor, hogy a holnap terhét ne vegyük ma a vállunkra