„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Mát. 10:29-31)

Urunk, Jézus nagyon jól ismer minket! Ő az egyetlen, aki mindent tud rólunk; előtte semmi sem titok. Azonban ezt a mindentudását nem arra használja, hogy megítéljen vagy elítéljen minket. A szeretet szemével tekint ránk, és jó alaposan kikutat minket – de azért, hogy a szívünkben lévő dolgokat helyrerakja, megjavítsa és jól kifényesítse. Egy ilyen hatalmas, erős Védelmezővel az oldalunkon már csak egyvalakit kell félnünk: Őt magát. Mert ha az Urat elveszítjük, mindent elvesztettünk!
Az Úr teremtette a kis verebeket is, és lám, milyen aranyosak, ahogyan az udvarban ide-oda röpködnek, csiripelnek, és magokat szedegetnek. Igen, Isten megalkotta e kis madarakat is, mert így találta jónak; szereti őket, és vigyáz is rájuk. Mennyivel többet ér azonban egy ember! Mily nagyon értékes vagy te is az Úrnak – olyannyira, hogy mindent odaadott érted! És Neki a mi materiális dolgaink is ugyanúgy számítanak. Az Úr mosolyog afölött, mennyire erőlködnek és fáradoznak az emberek néhány új dologért. Őnála minden bőségesen megvan, és szívesen is ad belőle. Van azonban Istennek egy másféle gazdagsága is, melyet még szívesebben ad nekünk – és ez nem más, mint az igazi, valódi élet. Pál apostol Isten embere volt, aki telve volt Istennek e gazdaságával, ezzel az isteni élettel. S mivel Pál ennyire közel élt Isten szívéhez, lehetett akár gazdag, akár szegény; akár jóllakott, akár éhes – ezek már egyáltalán nem voltak olyan fontosak neki. Ami igazán számított, az Isten közelsége volt, és az a fajta gazdagság, amely egyedül csak a mi mennyei Atyánktól jöhet: az igazi élet, beteljesedés és békesség; öröm, amit semmi sem tud tönkretenni; a szeretet, elfogadás, vigasz és bátorság “kincsei”.
Többé már mi sem akarunk félelmekben élni, hiszen Istenünk rólunk is gondoskodik! Hanem attól akarunk félni, nehogy Őt elveszítsük az életünkből. Az Úr ugyanis nagyon értékes számunkra – és mi is igen fontosak vagyunk Neki!