Egy vidéki farmon élt két testvér egymás
szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán
összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az
egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a
problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven
éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak
szóba egymással.
Egy szép napos reggelen az idősebbik
testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két
napra. Először el akarta hajtani, de végül amikor meghallotta, hogy
ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a
feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy
kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira
haragudott a testvérére.
Miután kiadta a feladatot és minden
faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek,
elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor
visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában,
a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely
összeköti az ő és testvére telkét.
Pont akkor jött ki a fiatalabbik
testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: „Drága
testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk
történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?” Erre mindketten nagyon el
szégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek.
Kellemes olvasást.
Kapcsolódó hírek:
Gondolat ereje.
Éveket ne számold 50 túl.