május 10.
A TITOK
"Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli
látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét." Dániel 2,19
Dánielék
irgalmasságot kértek az egek Istenétõl, hogy el ne veszszenek a babiloni
bölcsekkel együtt. Dániel átalussza életének minden valószínûség szerinti utolsó
éjszakáját. Erre a gyermeki bizalomra Isten válaszol. Õ nem teheti meg, hogy aki
így bízik benne, cserbenhagyja. A titok álomban jelentetett meg neki. Dániel
áldja az egek Istenét. Ez az, ami nálunk legtöbbször elmarad. Dániel a királynál
azonnal az Úrra mutat. Nem mondja: király, van egy nagyszerû embered, akinek
olyan kapcsolata van az Úrral, hogy megfejti az álmod. Az egészbõl, amit elmond,
teljesen kimarad Dániel. Isten és Nabukodonozor. Dániel sehol! Még azt sem
mondja, hogy általam. Félreállt, nincs ott. Az álom jelentése: az örökkévaló
birodalom az Isten országa. A kõ, amelyik kéz érintése nélkül leesik, a
visszajövõ, ítélõ Jézus Krisztus. Arról beszél Dániel, nem önmagáról. Azt is
elmondja: "Nékem pedig ez a titok nem bölcsességbõl... jelentetett meg." Egy
komoly, mély tiltakozás az ellen, hogy valamit neki tulajdonítsanak. Hallanátok,
sokszor hogy aláhúzzuk magunkat. Ezért nem használhat sokszor az Úr, mert nem
tanultuk meg Isten szolgájának magatartását, a szív szerinti alázatosságot. A
hit és alázat összetartozik. Ha bennünk megvan a hit, nincs alázat. Akkor
vagyunk alázatosak, amikor buktunk, és csak addig, amíg a földön vagyunk. "Nem
minden, aki ezt mondja: Uram! Uram! megyen be az Isten országába." Csak aki
cselekszi a mennyei Atya akaratát. Aki eltökélte, mint Dániel, hogy bármilyen
nehéz is, azt teszem, ami Isten akarata.
Kapcsolódó hírek:
Megdorgálta a szelet
Nem törődsz velünk?
Jézus nyugalma
Jézus alszik