A pozitív gondolkodás.

Az ember életét a gondlkodás módja befolyásolja, írányítja, ezért ha pozitívan állunk a dolgokhoz, akkor életünket megszépítjük, megkönnyítjük. A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy mindent szépnek, jónak kell gondolni, és nem láthatjuk meg a rosszat, helytelent. Arról szól, hogy amin tudok változtatok, amin nem tudok változtatni azt elfogadom olyannak amilyen. Nem kell mindennel egyet érteni, csak elfogadni. A pozitív gondolkodás legfontosabb alapköve a szeretet. Tudomásul kell venni, hogy másokat nem tudunk megváltoztatni, ez nem is feladatunk.
Ne a rossz oldalát vegyük észre a dolgoknak, mert sajnos erre hajlomosak vagyunk.

Vegyük észre a bennünket körülvevő világ szépségeit, csodáit. A rosszat a jó tükrében értelmezhetjük helyesen. A bennünket érő rossz, negatív eseményekben meg kell keresni a lehetőségeket, mert ezek célja a  tanítás, segítenek a fejlődésben, a haladásban. Csak akkor tudunk pozitív hatással lenni körülményeinkre, ha mindent egy újabb lehetőségként közelítünk meg, és megpróbálunk vele jól gazdálkodni.
Gondolatainknak, szavainknak, cselekedeteinknek teremtő ereje van, így magunk alakítjuk életünket,  körülményeinket. Ha negatívan állunk az élethez, akkor romboló, pusztító hatást fejtünk ki, s ez elvonja erőnket energiánkat, akár önpusztító is lehet, és környezetünkre is rossz hatással van. Ilyen gondolat menettel könnyen mondunk ítéletet mások felet, bántunk meg embereket, pedig nincs helyes rálátásunk, tudásunk hozzá. A világból ilyenkor csak a rossz dolgokat vagyunk hajlandók észre venni, ezért védekezésként bezárkozunk, védőfalakat állítunk magukn köré, ami áthatólhatatlan. Ezzel igazán magunkat zárjuk ki na szeretet köréből.

A pozitív gondolatok kiárasztásával, építőleg tudunk hatni, úgy belsőleg magunkra, mint egy idő után ennek külsőleg is jelentkeznie kell. Ebben az állapotban szépnek, vidámabbnak, boldogabbnak, békésebbnek tűnik az élet, pedig  "csak" gondolkodás átalakítást végzünk ilyenkor. Ez egy hosszú folyamat ami nem ér véget itt ebben az életünkben. Mindig igyekezni, akarni kell, és gyakorolni. Lassan persze természetünké tud válni, ami által növekszik bennünk a szeretet, türelem, elfogadás, és a békesség. Kezdhetjük elmélkedésekkel, meditációval, elgondolkoztató írások, történetek olvasásával.

Háttérbe szorul az ego, több időt, figyelmet tudunk szentelni a környezetünkre, s így mélyrehatóbban láthatjuk az összefüggéseket, más értelme lesz az életünknek. Emberi és társas kapcsolataink megváltoznak. A bennünk lezajló változások életünkre nagy hatással lesz, ezt mások is érzékelni fogják.  Cselekedeteinkben, szavainkban tükröződik fog ez a szemlélet váltás, nem szünik meg körülöttünk a rossz, csak mi nem leszünk rá vevők, könyebben tudjuk venni az akadályokat, a nehézségeket. Már nem az önző céljainknak fogunk élni, megértőbbekké, együttérzőbbekké válunk. Nyitottabbak leszünk a világra. Ebben a negatív, békétlen világunkban nagy szükség van az átalakulásra, a pozitív energia kiáradására.: a szeretetre, türelemre, elfogadásra, békességre. Legyünk hát ennek eszközei, alakítsuk át gondolatainkat, próbáljuk keresni, megtalálni a lehetőségeket, a szép, jó, építő dolgokat, és ezt osszuk szét embertársainknak.  A szeretet vezéreljen bennünket,: a segíteni akarás, nem ártás, megbocsátás.

                                                                                          A.M.Tímea