A MI IDŐNK ÉS LEHETŐSÉGÜNK
Mire Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám." (Jn 2,4)
Jézus elég nyersen fordult oda anyjához, mikor az
közölte, hogy a menyegző házigazdája kifogyott a borból. De Jézusnak
igaza volt. Végül is nem az ő hibája volt, hogy elfogyott a bor; nem ő
volt ezért a felelős. És nem gondolta, hogy Isten rajta keresztül akarná
orvosolni ezt a problémát. "Nem jött még el az én órám" - mondta.
De Jézus végül mégis reagált az aktuális helyzetre, még ha az nem az ő feladata volt is.
Sokszor mi is az első reakciónk alapján mérjük fel a helyzetet. Csak
gondoljunk arra a sok természeti csapásra, amit az utóbbi években
átéltünk: 2004-ben a Cunami, 2007-ben a Kathrina hurrikán és 2010-ben a
Haiti földrengés. Némelyek azt mondhatják: Ez nem az én hibám, ezért nem
én vagyok a felelős, éppen ezért, nincs szükség a segítségemre.
De Isten azt kívánja tőlünk, hogy a csapásokkal és katasztrófákkal
szembekerülve, együttérzéssel próbáljuk gyógyítani a fájdalmat, és
csillapítani a szenvedést. A kialakult helyzetért nem kell, hogy mi
legyünk a felelősek, a problémák pedig nem kell, hogy a mi hibánkból
adódjanak. Isten azt akarja, hogy örömmel adakozzunk, mert a szükség
nagy, és megvannak az eszközeink, hogy segítsünk másokon.
Imádság: Atyánk, érintsd meg szívünket, hogy gyorsan reagáljunk ott, ahol szükség van ránk. Ámen.
Mások hibáztatása helyett, inkább segítsünk.
IMÁDKOZZUNK A SEGÉLYSZERVEZETEK DOLGOZÓIÉRT!
Kommentáld!