Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is
melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami
akadályozta és nem ismerték fel őt. (Lk 24,15-16)
Egy élményparkba kirándult a családunk. Hirtelen
arra eszméltünk a feleségemmel, hogy a kisfiunk nincs meg. Óriási
rémületben elkezdtük keresni. Valaki azt mondta, hogy nézzük meg a
sövénysorok alkotta útvesztőben. Fölmásztunk egy emelvényre, amiről
beláthattuk az egész terepet. Nagy megkönnyebbülésünkre és örömünkre
megláttuk a fiunkat - elveszve és ijedten a labirintusban. A jó kilátást
nyújtó pontról láttuk őt, de ő arra összpontosított, hogy megtalálja a
kivezető utat. Annyira meg volt rémülve, hogy észre sem vett bennünket.
De hamarosan újra együtt voltunk, és meg tudtuk vigasztalni.
Ez a tapasztalat eszembe juttatta, hogy feltámadása után hogyan
csatlakozott Jézus két tanítványhoz, akik azonban nem ismerték fel.
Hallották a hangját és látták az arcát, mégis köd ereszkedett a
látásukra, és nem vették észre, ki ő valójában.
Néha hasonló helyzetben találjuk magunkat. Kihívásokkal szembenézve
kiábrándulttá és bizonytalanná válunk. Ekkor megjelenik Krisztus,
vezetést és reményt kínálva nekünk. Még nyomorúságunk mélyén is ott jön
mellettünk, fogja a kezünket, és irányt mutat, amíg megtaláljuk a kifelé
vezető utat.
Imádság: Urunk, közeledj felénk, ha nem találjuk a helyes irányt. Mutasd meg az ösvényt, amelyen haladjunk. Ámen.
Ha elveszettnek érezzük magunkat, Isten akkor is velünk van.
IMÁDKOZZUNK AZ ELVESZETT GYERMEKÜKET KERESŐKÉRT!
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.