Keresztet a földön minden ember kap,
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban vagy palotában,
Elkészítve várja az ő keresztfája.
Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,
Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét, krisztusi erővel.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,
Még a másik zokog, és a földre lerogy.
Van, ki büszkén viszi, hisz más úgy sem látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki zokogva, zúgolódva viszi,
Minden sarkon megáll, ha lehet, leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.
Van, aki keresztjét más vállára rakja.
Abban a hiszemben, hogy vissza már nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
És segít társain, segít, mert akarja.
Én a keresztemet fiatalon kaptam,
Elfogadni hej, sehogy sem akartam,
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
Oh csodák csodájára újra nőtt előttem.
Így aztán fölvettem gyönge vállamra,
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyöngült a lábam,
Vittem a keresztet, meggörbült a hátam.
Elestem, fölkeltem, így ment éveken át,
Kapcsolódó hírek:
Sándor Gyula: Ne sírj kicsim, ne sírj!Megható történet.
Napi evangélium.
AZ ÉN MIATYÁNKOM .
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász