SZENT MÁRTON NAPJA

Szent Márton Pannoniában, Sabaria városában született, de Itáliában, Paviában nevelkedett. Mielőtt az Egyház szolgálatába állt, atyjával, aki a római hadseregben tribunus volt, együtt harcolt Constantinus és Julianus császárok alatt. Legismertebb ábrázolása életének ezen szakaszának egyik jócselekedetét örökíti meg.

Íme, a legenda:

Galliában történt, hogy a téli hidegben, egy hóval lepett, fekvő meztelen és sánta koldusra bukkant. Megszánta a szerencsétlent, és megfelezte vele katonai köpenyét. Ezt követően álmában megjelent néki Krisztus, vállán a koldusra terített fél köpennyel.

E nevezetes jó tettét általában úgy ábrázolják, hogy Szent Mártont fehér lovon ül, katonatiszti öltözetben, amint kardjával épp kettéhasítja veres köpenyét, vagy a földön kuporgó, meztelen mankós embert takarja be vele. Érdekesség, hogy a legenda szerint, később, püspök korában a jelenet majdnem pontosan megismétlődött nem kevésbé csodás következményekkel.

A történet:

Márton egy ízben szedett-vedett gúnyában misézett, mivel a templom kapujában egy didergő koldus kedvéért megvált a miseruhájától. A hüledező hívek szeme láttára egy tűzgömb szállt a feje fölé, és angyalok fedték be drágakövekkel kivert aranyujjassal csupasz karjait.

A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, azok gágogásukkal elárulták. Innen a "Márton lúdja" elnevezés. Ilyenkor vágták le a tömött libákat, úgy tartották: "aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Márton az új bor bírája, tartja a hiedelem, azaz ilyenkor már iható az új bor.

Régen Márton nap a gazdasági élet fontos őszi zárónapja volt. Ekkor hajtották be a gulyát legelőre. A Márton napi időjárásból következtettek a télre: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Sokfelé azt tartják a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. A Márton napi lakomán elfogyasztott lúd csontjából is időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér, és hosszú akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid akkor sáros.

Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba.

forrás:BRtvn