2012. december 27. – Csütörtök, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és
a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték
az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány
elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik
tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben
odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt,
amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön
feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki
először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Szent János apostolt ünnepelve a mai evangéliumban azt a jelenetet idézzük
fel, amikor húsvétvasárnap az asszonyok híradását követően két tanítvány
Jézus sírjához szalad. Az egyikük Péter apostol, a „másik tanítvány” pedig
maga János, aki leírja a történetet, s aki írásában több alkalommal is így
nevezi meg önmagát. Mindkettőjük számára hit-élmény az üres sír látványa.
Amikor évtizedekkel később, már idős korában János visszaemlékezik erre a
húsvéti hajnalra, kettejük futására és az üres sírra, még mindig elevenen
él benne ez az élmény. Ez a benne hitet ébresztő élmény. Nem kétséges,
hogy evangélistaként az a cél vezeti, hogy az olvasókat is elvezesse a
hitre.
János evangéliumát olvasva szembetűnő számunkra, hogy nem a Jézussal
történt események és az általa tett csodák külső elemei a lényegesek,
hanem az események mögött meghúzódó titokzatos isteni szándék, valamint az
erre adott emberi válasz, a hit megszületése.
A keresztény hagyomány szerint János a „szeretett tanítvány.” Ezzel a
megnevezéssel három alkalommal is találkozunk a negyedik evangéliumban.
Először az utolsó vacsora termében, amikor Jézus mellett a „szeretett
tanítvány” foglalt helyet (vö. Jn 13,23). Másodszor akkor, amikor a
Golgotán Jézus anyjával, Máriával együtt az a tanítvány is ott állt a
kereszt alatt, „akit Jézus szeretett” (vö. Jn 19,26). Harmadszor pedig a
húsvéti élmény alkalmával (vö. Jn 20,2).
Krisztus életének a három fontos eseményét a szentmisében jelenítjük meg.
A szentmisén újra az utolsó vacsora termében vagyunk, odaállunk Krisztus
keresztje alá és elindulunk a Feltámadott sírjához. A szentmisén való
részvétel „szeretett tanítvánnyá” tesz engem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg,
ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere
valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem
mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
Szent Ágoston
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/