2012. december 6. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt
mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki
teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre
is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt
a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem
dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan
tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát
homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és
rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés:

Nagyon szemléletes példázatot olvasunk a mai evangéliumban. Könnyen magunk
elé képzelhetjük a homokra épített házat, amely nem képes ellenállni az
időjárás viszontagságainak és szilárd alap nélkül hamar összeomlik,
valamint a sziklakemény alapra emelt épületet, amely a legzordabb
körülmények között is sértetlenül áll. Jézus szavai szerint az első azokat
jelképezi, akik szavait, tanítását ugyan meghallgatják, de nem élnek
szerinte. A sziklára épült ház pedig azokat az embereket jelképezi, akik
életüket a meghallgatott és elfogadott tanításhoz igazítják, s mindazt
tettekre váltják, amit Isten kér tőlük.
Az adventi időszakban döntés elé állít minket a Jézustól hallott hasonlat.
Ostoba ember módjára csupán a fülemet nyitom meg az útmutató igazság
előtt, vagy bölcs emberként felismerem Krisztus személyében azt a
sziklaszilárd alapot, akire érdemes bíznom az életemet? Az évszázadok
szellemi viharai során számtalanszor kiderült, hogy Krisztus tanítása
valóban időtálló. Minden korban időszerű, amelyben felfedezhetjük a
követendő igazságot. Olyan korban élünk, amikor nem kerülhetjük meg a
döntést. Olyan korban élünk, amikor nem elegendő szóbeli hitvallásunk,
hanem cselekedeteinkkel is tanúskodnunk kell arról, hogy kire építjük
életünket. Olyan korban élünk, amikor meg kell mutatnunk, hogy a hit nem
érzés vagy érzelem, hanem cselekedetekben megnyilvánuló meggyőződés. Hiába
állítanánk szavainkkal, hogy hiszünk Istenben és szívünk telve van az
iránta érzett szeretettel, ha mindez nem mutatkozik meg a hit szerinti
életben és a szeretetből fakadó jócselekedetekben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd
számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a
bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te
adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és
érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem
halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján
indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a
világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket
szentté változtatni. Hozz változást az én életembe!
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/