2013. augusztus 18. – Évközi 20. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”

Lk 12,49-53

Elmélkedés:

A szeretet tüze
Az 1952-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia írótól, Francois Mauriac-tól származik a következő gondolat: „Azon a napon, amelyen nem ég bennetek a szeretet, sokan meghalnak a hidegtől”. Ha nem gyakorolnánk a szeretetet nap mint nap, a lelki jégkorszak idejét élnénk. Az emberek elhidegülnének egymástól, a házastársak fagyos tekintettel néznék egymást, a gyerekek dideregve keresnék biztonságukat. Szükségünk van arra, hogy égjen, lángoljon bennünk a szeretet érzése. Keresztényként nem lehet más a hivatásunk, mint hogy sokszor fagyosnak tűnő világunkban állandóan felszítsuk magunkban és felgyullasszuk másokban Isten szeretetének tüzét.
Jézus a mai evangéliumban érdekes, de könnyen félreérthető kijelentéseket tesz. Többek között ezt mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon” (Lk 12,49). Mire gondol? Milyen tüzet akar gyújtani? A nyári szárazság idején többször hallunk hírt tűzvészekről, amelyek a világ számos pontján pusztítanak, és felbecsülhetetlen károkat okoznak a természetben és az emberek anyagi javaiban, illetve sajnos sok esetben emberi áldozatokat is követelnek. Nyilvánvalóan Jézus nem ilyen pusztító tűzre gondol. Ő a szeretet tüzét, a hit fényét, a Szentlélek lángját szeretné meggyújtani szívünkben. Akarom-e, hogy lángra lobbanjon szívemben Krisztus tüze? A tűz, amely maga Krisztus. A tűz, amelyet nekem is tovább kell adnom. A tűz, amely fényt hoz az életembe.
Jézus mondásai az ő földi működésének idejére vonatkoznak, továbbá arra az időszakra, amikor a Szentlélek által lesz Isten jelen a világban. A krisztusi tűz megtisztulást, megújulást hozhat az emberek számára. Erre a tűzre napjainkban nagy szüksége van a világnak és az Egyháznak. Igen, egyházi közösségünk is megújulásra szorul. A most tartó Hit éve kiváló alkalom erre, de a megújulást magamon érdemes kezdeni. Ha engem már megtisztított Krisztus tüze, akkor annak életet újító hatása tovább árad a közösség és annak tagjai felé.
A hitet, hitemet nem élhetem meg a világtól és az emberektől elszigetelten. Ennek nagyon egyszerűen az az oka, hogy a valódi hit cselekvésre ösztönöz, az embertársak felé gyakorolt jócselekedetekre. A másik oka pedig az, hogy a hit közösséget teremt. Közösséget Istennel és közösséget a felebaráttal. Az Egyház, mint közösség, azokat az embereket fogja össze, akiknek közös kincse a hit.
Milyen kapcsolat van a hit és a hit szerinti élet között? A hit életre váltása (tettekre váltása) nem azt jelenti, hogy cselekedeteink által akarjuk mindenáron kiharcolni magunknak az üdvösséget, hanem hogy Isten kegyelme a hit által gyümölcsöt hoz életünkben. Ezen a ponton érdemes tisztáznunk azt, hogy az Egyházhoz, mint Krisztus testéhez való tartozásunk nélkül nem hozhat gyümölcsöt hitünk, nem erősödhetünk a hitben, nem adhatjuk tovább meggyőződéssel a hitet és nem tehetünk hitelesen tanúságot hitünkről. Ha mindezeket mégis meg szeretnénk valósítani, hiszen nem is lehet más a célunk, mint ezek megvalósítása, akkor őriznünk kell a teljes közösséget az Egyházzal. Hitünknek tehát van egyéni és közösségi vonatkozása is, s ez utóbbi messze többet jelent, mint a hit együttes megvallását a közösségi istentisztelet, a szentmise alkalmával. Gyulladjon fel szívünkben az Egyház iránti szeretet tüze!
Emberi életünk születésünktől a halálunkig be van ágyazva a szentségek rendjébe, ami a kereszteléstől a betegek szentségéig vezet. E szentségekben, amelyek valójában a hitélet megnyilvánulásai, Isten kegyelme jut el hozzánk az Egyház közreműködése által. S íme, itt is felfedezhetjük, hogy nincs hit, nem létezik hitélet Egyház nélkül, bár napjainkban sokan hangoztatják, hogy ők vallásosak, de hitük megéléséhez nincs szükségük az Egyházra. A Hit évében talán őket is segítenünk kellene, hogy visszataláljanak vagy rátaláljanak az Egyházra.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel mindannyiunk szívében a szeretet tüzét! Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!