2013. augusztus 6. – Kedd, Urunk színeváltozása

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele:
Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek,
amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét
és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor
így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három
sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis,
hogy mit mondjon. Közben felhő támadt, és beborította őket. A felhőben
félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én
választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét
egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit
abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36

Elmélkedés:

Jézus nem csak szenvedéséről beszél az apostolainak (három alkalommal
jövendöli meg azt), hanem a színeváltozás alkalmával isteni dicsőségét is
feltárja előttük, igaz, csak a három kiválasztott apostolnak, Péternek,
Jakabnak és Jánosnak. Ezt az eseményt ünnepeljük a mai napon. Jézus isteni
dicsőségének teljessége a feltámadáskor mutatkozik meg, de addig a
színeváltozás élményében részesülő három apostolnak hallgatnia kell. Az ő
dicsőségében és feltámadásában azok részesülhetnek, akik a szenvedésekben
és a próbatételek idején kitartanak mellette. Aki kész vele meghalni, vele
együtt élhet majd az örök életben.
Az egyházi igehirdetésben évszázadok óta párhuzamba állítjuk a
színeváltozás eseményét a Getszemáni-kertben történtekkel. Jézus most a
Tábor-hegyre, a másik esetben az Olajfák hegyére ment fel. Mindkét
alkalommal ugyanazt a három kiválasztott apostolt viszi magával. E
hasonlóságok alapján állíthatjuk, hogy a színeváltozás előrevetíti Jézus
szenvedését, amely a Getszemáni-kertben történt vérrel verítékezésével
vette kezdetét. Az esemény emellett előre jelzi Jézus feltámadását is.
Most is megdicsőült, átváltozott alakban mutatta meg magát az
apostoloknak, és a feltámadáskor is a megdicsőült testben megjelenő
Jézussal találkozhatnak a feltámadás tanúi. E párhuzamot erősíti, hogy
Máté és Lukács evangélista írása szerint az apostolokkal közölt tilalom a
feltámadás napjáig szól.
A színeváltozás megerősíti az ószövetséget. Erre utal Mózes és Illés
személye, akik az ószövetségi idők legjelentősebb személyiségei. Mózes és
Illés próféta jelenléte ebben az értelemben visszamutat a múlta, amelyben
a mózesi törvény és a próféták által közvetített isteni üzenet határozta
meg az emberek életét, s mutattak utat Isten felé.
Ugyanakkor a különleges esemény előre is mutat, az újszövetségi időkre,
amely Jézus megváltó halálával és dicsőséges feltámadásával veszi
kezdetét. Péter, Jakab és János csak Jézus szenvedése, halála és a
feltámadás általi megdicsőülése után értik meg egykori élményüket,
mindazt, amit a hegyen láttak, hallottak és átéltek.
Életünk során nagyon ritkán, talán csak egyetlen alkalommal van részünk
igazán mély Isten-élményben. Megpillanthatjuk Jézus dicsőséges arcát,
amely erőt ad nekünk ahhoz, hogy kitartsunk mellette, amikor szenvedő
arcát szemléljük a kereszten. Bepillantást nyerhetünk abba a dicsőségbe,
amely azokra vár, akik Isten akarata szerint élnek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te minden szentmisében csodálatos ünnepre hívsz bennünket.
Meghívsz minket, hogy hallgassuk tanításodat, az örök élet felé irányt
mutató isteni szavadat. És meghívsz minket az ünnepi asztalhoz, az
oltárhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Szeretetteljes hívásodat
örömmel fogadjuk el. Élj bennünk, Istenünk!