Napi evangélium

2013. augusztus 4. – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.

Lk 12,13-21

Elmélkedés:

Gazdag vagy, mert élsz
Wass Albert írja a következőket a szegénységről és az igazi gazdagságról: „Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincs. Mégis ő a legvidámabb teremtmény. Igaz, neki nem kell cipő, nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak egy füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, s igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra! Tanulj meg örvendeni. Örülni annak, hogy élsz. S mert élsz, gazdag vagy.”
A mai vasárnap evangéliumában példabeszédet olvasunk egy telhetetlen emberről, aki számára a vagyonban való gyarapodás volt a legfőbb életcél, az összegyűjtött vagyont azonban csak a földi életben birtokolhatta, a túlvilágra már nem vihette át.
A példázat elmondását az előzi meg, hogy valaki örökösödési kérdésben fordul Jézushoz. Erre is érdemes figyelmet szentelnünk. A Jézushoz lépő személy azt kéri, hogy testvérét szólítsa fel az örökség egy részének, a neki jogosan járó vagyonrész átadására. Ez valószínűleg nem történt meg, ezért az illető segítséget kér. A kérés alapja az, hogy abban az időben az emberek nem csupán vallási kérdésekkel kapcsolatban fordultak az írástudókhoz, hanem jogi ügyekben is. Ez történik most is, az illető egy ilyen örökösödési vitában kéri Jézus közreműködő segítségét. Ő viszont azt érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Pénzügyi, anyagi kérdésekben nem kíván állásfoglalást tenni, mert ez távol áll küldetésétől. Következetességét jelzi, hogy amikor az írástudók kérdezik őt a császárnak fizetendő adóval kapcsolatban, akkor is röviden hárítja el magától az ügyet (vö. Mt 22,15-22).
Az örökséggel kapcsolatos kérdés alkalmat ad Jézusnak arra, hogy tanítást adjon az anyagi javakhoz való viszonyulásról. Tanítása természetesen már nem az őt megszólító személynek szól, hanem a nagyobb számú népnek. Példázata egy olyan emberről szól, aki esztelenségében azt véli, hogy gazdagsága és vagyona majd megadja neki élete boldogságát. Gondolkodásmódja elárulja, hogy milyen életet képzel el magának: Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Mindened megvan! (vö. Lk 12,19).
Érdekes, hogy az ember önmagához beszél, egyedül tervez, és egyedül hoz döntést, ami befelé fordulását, bezárkózását jelzi. Terveiből azonban hiányzik az Isten és nem gondol embertársaira sem, akiket segíthetne, támogathatna vagyonából. Az eddig kirekesztett Isten azonban belép az életébe és meghiúsítja terveit. Ez hozza a történet fordulatát. A vagyon adta előny nem nyújt védelmet a halál ellen. Biztosíthatja a földi boldogulást, de többet nem. Az örök élet szempontjából már semmit sem ér, sőt akadály lehet az üdvözülésben. A jézusi példabeszéd arra is emlékeztet minket, hogy a végső számonkérést nem kerülhetjük el. Jézus nem állítja azt, hogy a gazdagság önmagában rossz, de azt egyértelműen jelzi, hogy ha valaki nem embertársai segítésére használja azt, hanem csak önző módon a maga jólétére fordítja, akkor emiatt nem juthat az örök életre. Senki számára nem lehet legfőbb életcél az anyagi javak megszerzése és az anyagiakban való bővelkedés!
A példabeszéd záró része azt a buzdítást fogalmazza meg számunkra, hogy lelki kincsek gyűjtésére használjuk földi életünket, mert ezek biztosítják számunkra az üdvösséget. Törekedjünk az Istenben való gazdagodásra! Hiába volna nagy vagyonom, ha a lelki kincseket értéktelennek tekintem. Hiába gondolom magamat gazdagnak, ha nincs szükségem az Istenre. Hiába gyönyörködöm vagyonom látványában, ha nem látom meg a segítségre szoruló szegényeket. Az anyagi javak helyett érdemesebb az Isteni Gondviselésre bíznom magamat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor azt ajánlottad tanítványaidnak, hogy az Istenben való gazdagodásra törekedjenek, s ezt tanítod nekünk is. Elismerjük, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedőket. Segíts minket, hogy ne az anyagi javakban, hanem az isteni gondviselésben bízzunk! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! 
(FORRAS:NET)